2012. május 17.

Jézus a mennyben és bennünk


Ausztriában a Mennybemenetel is munkaszüneti nap, csak úgy, mint 10 nap múlva Pünkösd. Otthon ugyan nem, de a keresztények azért természetesen ünneplik. De mit is? Gömbös Tamás barátunktól kértünk és kaptunk egy újabb komoly írást; a Mennybemenetel és az előtte elhangzó missziói parancs magyarázatáról. Olvassátok szeretettel ezen az ünnepen!



Elérkezett Jézus Krisztus mennybemenetelének ünnepe. Ez az az esemény, amiről Márk és Lukács evangéliuma, valamint az Apostolok Cselekedetei egyaránt beszélnek. Ám a mennybemenetelt megelőzi egy ugyancsak fontos történés, a missziói parancs elhangzása. A legismertebb változatát Máté evangéliuma így szólaltatja meg: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek, és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” /Mt 28, 18-20/

Ez természetesen ugyanúgy vonatkozik ránk, mint az apostolokra. Gondoljunk csak bele, ez a legszebb feladat, de a legfelelősségteljesebb is. Nagyon nem mindegy, hogy milyen képet mutatunk az élet uráról, Jézus Krisztusról, azoknak az embereknek, akiket éppen rajtunk keresztül akar megszólítani. Tapasztalatból tudom, hogy milyen reakciót válthat ki egy olyan közvetítés, ahol a dogma, a kötelezettségek és elvárások megelőzik a lényeget, a szeretetet. Ugyanis, ha nem ez a kiinduló alapunk akárkivel szemben, akkor véleményem és hitem szerint, már valamennyire eltávolodtunk attól a krisztusi elvárástól, amit szívünkre helyez mennybemenetele előtt.
Ezt azonban nem „csak” akkor kell szem előtt tartanunk, amikor egy olyan emberhez igyekszünk szólni, aki eddig vagy Istentagadó volt, vagy bár meg volt keresztelve, de úgy érzi, hogy ez az egész tőle távol áll, hanem a mindennapokban kell eszerint viszonyulnunk minden testvérünkhöz. Persze nem egyedül amiatt a tudat miatt, hogy Jézus ezt várja el, hanem azért, hogy az illetőhöz örömmel vigyük közelebb azt a boldogságot, ami Isten kegyelméből nekünk már megadatott.

Az ezután történteket az Apostolok Cselekedetei így részletezi:  
„Miután ezt mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől. Amint távozása közben feszülten néztek az ég felé, íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában, és ezt mondta: „Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe.”/ApCsel 1, 9-11/

Engem nagyon megfog és mélyen érint ez az angyali közvetlenség. Érezzük csak át a tanítványok helyzetét, akik előtt nyilvánvaló lett, hogy Jézus nem azért jött, amiért ők gondolták, s nem lett belőle Messiás király, de Ő az Isten Fia és megtestesülése, aki kinyilatkoztatta nekünk a legnagyobb kegyelmes szeretetet. Elmondta, hogy elmegy az Atyához, s majd elküldi a Pártfogó Szentlelket, ám a tanítványoknak az együtt töltött évek során mélyen a szívébe költözött a Mester egész lénye, s fizikálisan hiányozni fog nekik. Ekkor megszólal a két odarendelt angyal. Ebben kétségtelenül szelíd vigasztalás rejtezik.

Márk így ír a mennybemenetelről: „Az Úr Jézus pedig miután ezeket mondta nekik, felemeltetett a mennybe, és az Isten jobbjára ült. Azok pedig elmentek, hirdették az igét mindenütt, az Úr pedig együtt munkálkodott velük, megerősítette az igehirdetést a nyomában járó jelekkel.” /Mk 16, 19-20/

Az apostolok szívében viszont továbbra is jelen volt és maradt Jézus, s együtt munkálkodott velük. Testileg az Atya jobbján ül, de bennünk is ott rejtezik, s folyamatosan szólít minket, s másokat. Minden örömünket és bánatunkat a magáénak érzi, és folyamatos kifejeződéssel élteti szeretetünket. Senkire sem erőszakolja rá magát, de igyekszik megszólítani mindenkit, olykor rajtunk keresztül is, és nagyon fontos, hogy a megszólítandót ne a mi, hanem az Ő elképzelése szerint vezessük hozzá.

Gömbös Tamás hídépítő

2 megjegyzés:

  1. Nekem különösen is tetszik, Tomi, ahogy összefoglaltad a missziói parancs lényegét. Sokan ezt nagyon félreértik a "térítsünk meg mindenkit" jelszavakkal, és amikor valakit nem sikerül (miért sikerülne erőltetéssel), akkor lesajnálóan pokoltölteléknek lesznek titulálva, amitől még jobban elmegy a kedvük az egésztől.
    Megint Gandhit tudnám idézni, aki azt mondta egyszer:
    "Amíg a Bibliát olvasom, keresztény akarok lenni. De amikor a keresztényeket látom, hindu akarok maradni." Kívánom, hogy ez ne így legyen velünk! :)

    VálaszTörlés
  2. Gömbös Tamás2012. május 17. 23:49

    Lajos,köszönöm a kedves véleményt, örülök, hogy tetszik! :) Hát igen, azzal amit mondasz nagyon a fején találtad a szöget!

    VálaszTörlés