2011. november 10.

Bemutatkozunk: Vecsési ifi

A mai napon egy bemutatkozást teszünk közzé a vecsési ifiről, Koczor Márti tollából. Fogadjátok szeretettel!

Az újonnan átnevezett Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér közelében van egy kis város, Vecsés, amely a káposztakészítési technikájáról híres. Azt viszont kevesebben tudják, hogy Vecsésen létezik evangélikus ifjúság. Mint tag, erről szeretnék pár szót szólni.



A mi ifink egy kisebb közösség, csak 3-4 éve kezdett kialakulni. A tanév időtartama alatt minden hónapban tartunk egy ifjúsági hétvégét. Ez egy szombat délutántól vasárnap reggelig tartó alkalom, amikor többen összegyűlünk, énekelünk, játszunk. Bár egy jó keresztyéntől távol áll mindenféle erőszakos cselekedet, néha levetjük gátlásainkat, és ilyenkor az inkognitóban lévő gonosz gyilkosok megtizedelik az ifis polgárságot. Nem kell megijedni, nem tényleges bűncselekményekről van szó, csak az egyik legkedvesebb játékunk a „gyilkosos”.

Persze a nap nem maradhat el bensőséges pillanatok nélkül. A lelkészünk, Heinemann Ildikó által választott igeszakaszt közösen próbáljuk értelmezni, néha kisebb csoportokra bomlunk, és egy-egy rövid, de annál kreatívabb színi előadás keretében fejezzük ki gondolatainkat azzal kapcsolatosan.
A szombat estét filmnézéssel szoktuk zárni, aztán jöhet az alvás! Páran a parókián maradnak éjszakára, de aki hazamegy, azzal is találkozunk másnap reggel az istentiszteleten. Ilyenkor az istentisztelet is más, mi olvassuk az imádságokat, és az igehirdetés is interaktív, ami jól megmozgatja kis gyülekezetünk családias közösségét.

A nyarat sem bírjuk ki egymás nélkül. Két tábort szoktunk tartani. Az első nyár elején van, és hagyománnyá vált, hogy ilyenkor Badacsonylábdihegyen töltünk egy hetet, hiszen gyülekezetünk egyik nagylelkű családja mindig felajánlja számunkra a nyaralóját vállalva, hogy a gyerekekből és fiatalokból álló táborozó sereg véres számháborúcsatákat vívjon a szőlőben. A sok játék és sport okozta testi örömöket az áhítatok és a csoportos beszélgetések során szerzett lelki plusz egészíti ki. A tábor „poénja”, hogy a szálláson takarékoskodni kell a vízzel. A buzgó spórolásban a fürdés elhanyagolhatóvá válik, így a hét végére már akár szagról is megismerjük egymást.

A másik tábor az úgynevezett Tanyatábor. Ilyenkor fogjuk a biciklinket, és letekerünk a Tanyára, ami egy kis házikó nagy kerttel a semmi közepén, Tatárszentgyörgy közelében. Ez a nagy focibajnokságok, a sátorozás és az éjszakába nyúló zenés tábortüzek helyszíne. Ugyanakkor a civilizációtól való eltávolodás, a közelben legelésző birkák és a távoli lónyerítések hangja egyfajta belső békét adnak számomra.

Idén rendhagyó módon a tábor első két éjszakáját Dabason töltöttük egy idős otthonban, így a reggeli áhítatokat is közösen tartottuk a nénikkel-bácsikkal. Ők is bekapcsolódtak a beszélgetésbe, és meséltek tapasztalataikról. Ez a pár nap egy olyasfajta közösséget teremtett, amelyben a különböző generációk kölcsönösen odafigyeltek egymásra, és segítették egymást.

A vecsési ifivel töltött éveim alatt a legmeghatározóbb élményem egy vonatúton történt. Fáradtan utaztunk hazafelé a badacsonyi táborból, a Budapest, Nyugati pályaudvar – Vecsés szakaszon hétvégén közlekedő klímás szerelvényen. A zsúfolt vonaton egymás ölében ültünk, kissé szomorúan, legtöbbünk valószínűleg újból átgondolta az elmúlt hét eseményeit. Ekkor jött az ötlet, hogy énekeljünk. Bár az idegenekkel megtömött járműben máskor nem lett volna soha merszünk ilyenre vetemedni, akkor elkezdtük mosolyogva dalolászni az Új ének fülbemászó melódiáit. A számomra sokszor csak a hangulat megteremtését szolgáló muzsikák most komollyá váltak, és valahogy feloldották bennem azt a kényszert, hogy megfeleljek másoknak, őszintén tudtam Istenre figyelni.


K.M. hídépítő

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése