Én nem vagyok hívő, de gyakran foglalkozom vallási és filozófiai kérdésekkel. Mikor az ember ilyesmivel foglalkozik, az egyik legnagyobb probléma az, hogy sok fogalom nincs egyértelműen definiálva. Mi a szeretet? Mi az, hogy isten? Mi a haza? Mi a kapitalizmus, nihilizmus, mi szép, mi jó, stb... Lehet a végtelenségig sorolni, a gondolatmenetemhez két szót fogok felhasználni: az istent és a hazát. Hogyan lehet a hazát definiálni? Van, aki a haza kapcsán a földre gondol, a Balatonra, a Bükk hegységre, az Alföldre… Van, aki az ezen a földön élő emberekre gondol. Van, aki olyan absztrakt módon definiálja a hazát, hogy hazafiasnak tartja azt, hogy piros-fehér-zöld szalagot visel. Na, de amennyi definíció van a hazára, annyi a hazafira és az általam nagyon gyűlölt kifejezésre: a hazaárulóra. Akinek a szalagviselés a hazafiasságot jelenti, annak a szalagot nem viselő valószínűleg hazaárulást. Aki az emberekkel definiálja a hazát, annak ez az elképzelés sokszor felfoghatatlan, pedig mindkettő ismeri a kifejezést valamilyen formában.
Sokan egyetértenének, ha azt mondanám, hogy rengeteg gondot okoznak az ilyen emberek. Jó esetben. Rossz esetben bombákat kötnek gyerekekre, és beküldik őket templomokba vagy vásárcsarnokokba. A "szelídebb" változatuk csak állandóan zargatja az embert a „hülyeségeivel”, esetleg addig veri a gyerekét, míg az mindenben egyetért vele. És miért? Mert szentül hiszik, hogy nekik van igazuk, csak nekik van igazuk, és "megbüntethetnek" mindenkit, aki nem ért egyet velük. Itt fontosnak tartom megemlíteni, hogy nem tulajdonítom ezt kifejezetten vallásos jelenségnek, számos más példa akad az ilyen viselkedésre. Ez mindazért történhet meg, mert figyelmen kívül hagyják a tényt, hogy a másiknak valami más elképzelése van, aminek legalább annyi létjogosultsága van, mint az övéknek, talán még több is. Igen, még ha a szó sokszor ugyanaz, a gondolat egész más lehet. És mikor számon kérik az atrocitást, akkor az ilyen ember őzike szemekkel néz, és mondja: "dehát megérdemelte", "csak tisztességet tanítok neki", "miért, talán nincs igazam?". Sok agresszió és szenvedés megspórolható, ha egyszerűen végighallgatjuk a másikat ahelyett, hogy rögtön elítéljük. Talán komolyan kellene vennünk Jézus szavait: "ne ítélkezzetek”.
Elnézést, ha a cikk kicsit zavaros lett, végül is az első próbálkozásom, de a lényeget összefoglalnám. Mondanivalóm alapjában az, hogy el kell fogadni, hogy a más véleménye is vélemény, a másik ízlése is ízlés, még ha nem is egyezik a mienkkel. Sokszor definíciók híján nem is biztos, hogy a másik azt gondolja, amit szerintünk gondol. És semmiképpen se bántsátok azt, aki nem ért egyet veletek, se testileg se lelkileg, végül is ti se szeretnétek, ha valaki szidalmazna, és mindenféle bűnösnek elmondana ártalmatlan ízlés, és stíluskülönbségeitek miatt.Cs.M. hídépítő
Kicsit fura ez az egész cikk, több pontnál is fenn akadtam, de most nem megyek mindbe bele. Mindenesetre az világos, hogy Te a mások feletti ítélkezés ellen vagy, viszont kicsit olyan az érzésem, hogy te ugyanúgy ítélkezel mások felett, akik nem osztják a véleményed. Legyen az lelkész, szülő, tanár, bárki, a lényeg, hogyha kevésbé szabadelvű, forrószívű, mint Te, akkor az már begyöpösödettnek számít a szemednek...
VálaszTörlés"rengeteg gondot okoznak az ilyen emberek" (A robbantgatás az egyértelmű, hogy gond, de ez most nem tartozik ide.) Ez is nézőpont kérdése. Lehet, hogy csak neked okoz gondot, hogy pl. tiszteletet tanúsíts a tanáraid felé, vagy hogy elfogadd mások konzvervatívabb értékrendjét, vagy hogy beilleszkedj egy társadalmi normarendszerbe...
Másrészt úgy kezded, hogy nem vagy hívő. Ok, ez a te dolgod. De akkor mit vársz egy egyházi közösségtől, egy ifitől? Az egy Istenben való hit és a közösségérzet tart össze egy gyülekezetet...
Úgyanúgy ítélkezem? Bűnösnek nevezem? Deviánsnak? Hülyének vagy betegnek tartom? Kikérem magamnak ezt a sértést. És mégis mi az hogy norma? Van olyan norma ami természetes, ami nem emberi találmány? Nincs. Ha szerinted van akkor magyarázd meg a világ kulturális sokszínűségét. Te kijelented hogy a te normáid abszolút helyesek ezért jogod van engem elítélni. Ironikus nem? Miközben arról papolsz hogy én hogy elítélek mindenkit aki velem nem ért egyet, és arról írsz hogy én nem tudom elfogadni más értékrendjét, te engem jobban elítélsz mint én bárhogyan bárkit a cikkben. És mit értesz tisztelet alatt? Engedelmességet? Imádatot? És végül de nem utolsó sorban kikérem magamnak hogy én elítélem a hívőket. Aki felkért a cikk írására az hívő jár templomba, mindkét szülője lelkész, én azért még sem írnék cikket olyasvalakinek akit nem tisztelek. Ja, és az utolsó bekezdés tartalmi-logikai szempontból értelmezhetetlen.
TörlésEgyébként feltűnt hogy téged a robbantgatás zavar de a gyerekverés nem. Azt szabad? Az bele tartozik a "normáidba"?
TörlésAbban nagyon egyetértek a cikkíróval, hogy az ítélkezés bármilyen formái (szóbeli, kiközösítő, akárcsak egy grimasz) nagyon káros tud lenni, és leginkább annak veszi el az esélyét a változásra vagy beilleszkedésre, akit elítélnek, szóval az ítélkezés mindenképpen rossz, meg kell próbálnunk mindenkit elfogadni úgy ahogy van (de magunkat is!). Az egyház (de inkább csak egyes hívők) hibája közé tartozik, hogy gyakran elítélően bánik nem hívőkkel, kereszténynek nevezett normák "nem betartóival". Egyébként pont ez volt Jézus egyik baja is a farizeusokkal, tehát ez nem egy újkeletű dolog! Sőt, manapság pl külföldön az egyház részéről, Európában alig érezni ezt, de otthon is szerencsére egyre kevésbé.. :)
TörlésAmi viszont a normarendszert illeti, bár matematikus vagyok, így bármilyen axiómarendszerből lehet teremteni valamit, ezt tudom, de azért az emberi együttélésnek vannak alapvető normái, amik nélkül nem működne a társadalom. Pl: ne tégy olyat ami másnak rosszul esik, meg hasonló általános dolgok..A 10 parancs nagyrésze is ilyesmi.. De ezt helyettesíti Jézus "Szeretetparancsolata" is (Ami kb ennyi: Szeresd felebarátaidat mint magadat), amit ha be tudnánk tartani (olykor nagyon nehéz), nem bántanánk senkit (szavakkal, tettel, fegyverrel) ezért sokkal jobb világ lenne, boldogabbak lennénk. Ezt kellene közvetítenie az egyháznak (is) az emberek felé.. sokszor nem sikerül(t) sajnos, azon vagyunk hogy sikerüljön. :)
Remélem érthető és világos voltam :)
Egyetértek, én is tudok egymást a matematikáról (vegyészmérnök hallgató vagyok), nem is arra gondoltam hogy normákra nincs szükség. Arra gondoltam hogy nem lehet bármit normának nevezni. Egy egyszerű példa: mindenki egyetért abban hogy az jó dolog hogy az ember nem öli meg a másikat. Már kevesebben értenek eget abban hogy köszönéskor azt illik mondani hogy"Az úr legyen veled" vagy "allah oltalmazzon". Nagyon sok probléma akad abból hogy sokan olyan dolgokat akarnak normának nevezni ami egyáltalán nem alapdolog, és ez alapján másokat megbélyegeznek (nem köszön illedelmesen, beszél evés közben). Minél több dolgot akarunk normának nevezni, annál kevesebb ember tudja betartani, mígnem eljutunk odáig hogy csak egyetlen embert ír le a rendszer. Matematikai nyelven, minél több kikötés van egy számhalmazra, annál kevesebb elem fog beletartozni.
TörlésHát például itt Ausztriában mindenki Grüss Gottal köszön :DD A normákhoz meg annyit, hogy ha túl kevés a norma, akkor nem működik a rendszer, sok lehet az ellentmondás és a félreértés, anarchia, káosz lesz. Ha túl sok, akkor meg tényleg kevés elem tartozik bele. Meg kell találni a középutat, mint a legtöbb dologban. Nehéz, de azért kellenek normák. Ha nincs rend, az emberek nem érzik magukat biztonságban, ha túlzott rend van akkor meg azért nem..
TörlésEgyébként hogy mi alapdolog: Ma volt nekünk egy Cultural Sensitivity Training, az Erasmusos hallgatók számára, ahol minden nemzet ott volt Kínától, Usán, Mexikón és Dél Afrikán át, Spanyol-Francia-Olasz-Magyar-Cseh-Lengyel-Észtországig, persze Oroszo is, és alapdolgokat kérdezett a tanár, hogy kinek mit jelent. Pl "keményen dolgozni,tanulni", vagy "hideg időjárás" és mondanom sem kell hogy például a kínaiak és a finnek, görögök ezekről egészen másként gondolkodtak. Viszont a saját országukban az annyira alapnak számít, hogy hihetetlen. Szóval vannak kisebb közösségi normák, amik egy közösség egybentartásához szükségesek, ezek általában szigorúak, és vannak általánosak, amik a közösségek közt működnek. De azért az előbbiekre is szükség van, nem? Bár a többiek kiközösítése miatt rosszak (igaz nagyon ritkán vannak csak többiek ha elég zárt), de mégis nélkülük összeomlana az adott társadalom..
Ez is nehéz kérdés.. örülök hogy írtad a cikket, és így elgondolkozhattunk ilyesmiken :)
Mit definiáltok pontosan ítélkezés alatt? Kikerülhetetlen kb, hogy ítélkezzünk mások felett. Egy emberrel való első találkozáskor már kialakítasz róla egy képet, ami - mivel nem is ismered - máris előítéletek sokaságát tartalmazza. Például ha valaki hidrogénszőke és mély a dekoltázsa, akkor azt gondoljuk róla, hogy buta. Nem tudom, ez jó-e vagy sem, de mindenesetre a sztereotípiák ezt diktálják belénk. A vallásosokat is éri egyfajta sztereotípia. Például sokan azt hiszik, hogy ha valaki templomba jár, az egész nap csak imádkozik, sosem vétkezik, nem gondolkodik, csak az egyházi dogmák szerint alakítja az életét... - ez most nem a vitához, csak úgy. :)
VálaszTörlésÉn itt most arra gondolok, amikor valakit nem veszünk be a körbe, megjegyzésekkel illetjük, esetleg grimaszt vágunk rá.. Ennek egy minősített esete, amikor olyan dologról van szó, ami nem is úgy van, nem is tudjuk magunk, csak úgy gondoljuk (ez az előítélet). És persze az is idetartozik, talán enyhébb (bár...) amikor csak gondoljuk, de nem mutatjuk ki.. Ez nagyon kevesekben nincs csak ott, nagyon irigylem őket, de hiszem hogy tanulható :) pl minél több féle ember megismerésével..
TörlésAki tud angolul az érteni fog, nem a judgmentre gondolok hanem a condemnationra(magyarul mindkettő ítélkezés). Aki nem tud annak megmagyarázom, nem a véleménykialakításra gondolok (ez hogy néz ki, hogy vehet fel ilyen ruhát, miért iszik annyit) ami persze elég változékony ítélet hanem a komoly elítélésre (ezt börtönbe kéne zárni, kiközösíteni, kivégezni). Elég halvány lehet a vonal a kettő között de szerintem lehet érteni. Egy dolog ha gondolsz valamit valakiről, egy mások az ha belesorolod egy kategóriába és nem tartod embernek. Ja és csak informálás kedvéért Nyanyesz, nagyon ritka az a sztereotípia nem vallásos emberek körében vallásosokról hogy "mindig imádkoziik, sosem vétkezik", inkább elterjedtebb az ellenkezője (álszent, erkölcstelen). Nem azért mondom mert én úgy gondolom, csak gondoltam szólok. Én személy szerint nem kategorizálok senkit erkölcs szempontjából(törődés, mások nem bánása) minden csoporton belül nagy a szóródás, legyen vallási, faji, ízlési a besorolás. Ismertem sok vallásos embert aki tényleg mindenkit szeretet, mindenkihez rendes volt, mindenkivel törődött, és ismertem sok kétszínű pszichopatát aki a vallását ürügyként használta arra hogy másokat bánthasson. Mondjam meg melyikből volt több? Nem tudnám. Ha tudnám is, lényegtelen lenne, mert akárhogy is nézzük a vallásos emberek jelentős részét nem ismerem. Ha teszem azt, van 1.3 milliárd keresztény a világon(nem tudom a pontos számot) és én találkoztam 3-400 al, akkor mennyit is ismerek? 0,0000003%-ot. Alap ez arra hogy minden vallásos emberről legyen véleményem? Persze hogy nem. Ha az 50%-ot ismerném akkor talán lehetne hiteles véleményem, de egy élet nem elég annyi embert megismerni. Szóval hogy a mondandómat összefoglaljam, arra akartam kilyukadni hogy az ember legyen óvatos amikor másokat megítél, mert nagyon nagy a valószínűsége a tévedésnek, főleg ha az ítélet messzemenő (vagyis pár külső jelleg alapján akarjuk az egész embert megítélni).
TörlésEhhez csak annyit akarok mondani, hogy bár én nem vagyok az, ismerek elég sok lelkészgyereket, és köztük elég sokan szégyellték talán, vagy kaptak érte eleget, "szentfazékozást", kiközösítést a társaságból, mondván te ezt úgyse szeretnéd mert papgyerek vagy. De jellemző sajnos általánosan is az, hogy a hívők a nemhívőket, a nemhívők a hívőket nézik ferde szemmel, nem normálisnak vagy furának. Sajnos ez mind2 részről ugyanolyan, szóval a hívők sem különbek. Szerintem emberek vannak, és nem hívők meg nem hívők (itt visszakanyarodhatunk az eredeti témádhoz, ki a hívő, miben hisz, stb..) Az én hitemre is sokan biztos azt mondanák h nem vagyok elég jó.. Néha el is megy a kedvem és minden jóba való hitem, ez hullámzó, de szerintem ez természetes a legtöbb embernél. Amúgy meg néha egy magát ateistának valló emberrel jobban el tudok beszélgetni hogy milyen lehet az isten, mint egy hívővel..
Törlés