2012. április 17.

Gondolatmorzsák: Titanic

Mai írásunkban a Titanic-katasztrófa múlt heti 100 éves évfordulójának apropóján szedtük össze gondolatainkat, és egy-két tanulságot
„És mondának: „Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, amelynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén!” (Mózes I. 11. 4.)




 Az elmúlt héten számtalan írást, híradást, múltidéző- és emlék műsort láthattunk és hallhattunk a Titanic-katasztrófáról. Egy közülük nagyon megfogott. Ugyanis a korabeli újságok, híradások, képek és információk alapján veszi sorba a történéseket. Ezt a cikket hívom most segítségül, több helyen idézve belőle, saját gondolatokkal kiegészítve.
Bizony elég sok példa volt rá, hogy az emberek saját nagyravágyásuktól és gőgjüktől vezérelve, úgy vágnak bele  terveik megvalósításába, hogy közben nem kellőképpen körültekintőek és nem törődnek másokkal; vagyis saját dicsőségük építésének érdekében kockáztatják mások javait, akár életét is.


Számos ilyen katasztrófa volt, kezdve a nagy nyereség érdekében veszélyes helyre épült bányák robbanásaitól, a mindennapos, óvatlan tűzokozásokon át, a vagánykodásból történő motoros vagy autóbalesetekig, azt hiszem nem kell sorolnom ezeket.

Az "elsüllyeszthetetlen hajónál" is ugyanez történt. 1908-tól 1911-ig, három évig épült, építésekor pedig ez volt "az emberi kéz által addig készített legnagyobb mozgó tárgy." Annyira bíztak magukban, hogy semmi más nem érdekelte őket a sikereken és a rekordokon kívül. Sok  esetben jellemző ilyenkor Isten teljes figyelmen kívül hagyása is. Ahogy a Bábel tornyánál el akarták érni Istent, úgy a Titanic oldalára a feljegyzések szerint ezeket a merész szavakat írták: „No God”, vagyis: nincs szükségünk Istenre. 


Néhány érdekes idézet a cikkből, érdemes őket elolvasni:

"A sajtó szabálytalanságokat sejtett a Titanic körül, és hogy a vezérigazgató és a kapitány rekordot akart dönteni, a hajó ezért ütközött teljes gőzzel a jéghegynek. „Ők ketten játszottak az emberek életével” – írta Az Est, a napilap szerint Ismay állítólag igen nagy jutalmat, 10 ezer dollárt ígért Smith kapitánynak, ha a Titanic első útján leveri a gyorsasági rekordot."

"A hajó távírászai állítólag azért nem adhattak ki információt, mert White Star Line igazgatója, J. Bruce Ismay életben maradt és az ő utasítására titkolták eddig a részleteket." 

"Több szemtanú állította, hogy az első leeresztett mentőcsónakba Ismay szállt be először. Azt a vezérigazgató tagadta, ahogyan azt is, hogy rekordot akart dönteni a Titaniccal. Később azt vallotta, hogy ő is ugyanolyan utas volt, mint a többiek, ezért joga volt menekülni, és mivel nem ő vezette a hajót, ezért tiszta a lelkiismerete." 

A "halálhajó"


Természetesen nem a nevek az érdekesek, csak az, hogy bennünk is pontosan ugyanúgy ott van ennek a fajta magatartásnak a lehetősége. Kiben jobban, kiben kevésbé, de ha nem gondolunk az Isten és embertársaink előtti felelősségre, ugyanúgy előjöhetnek belőlünk is hasonló dolgok. Egy kis alázattal azonban elkerülhetők a hasonló helyzetek, mert bizony a víz az úr.. Vigyázzunk, hogy ne essünk ugyanebbe a hibába.

"Az Est már április 17-én a Titanic süllyedéséről és 1525 áldozatról számolt be. A katasztrófát történelmi csatákhoz hasonlította, és arra figyelmeztetett, hogy mennyire kicsi és törékeny az ember az anyatermészethez képest, még akkor is, ha ilyen hatalmas hajót épít. A Titanic így nem volt más, csak „egy kavics, egy kis szemét a mit a természet gőgösen felrugott.”"

A cikk:

Végül egy korabeli vers:

Fejes István: Titanic

Az égostromló Titanic
Már fekszik a tengerfenéken.
Az ég pedig áll mostanáig
Örök magasban, tiszta kéken,
A nap, ki Gröndland jéghegyét
Szegezte a merész hajónak,
Mosolygja, hogy nem volt egyéb
A Titanic sem, mint egy – csónak.

Pedig nem is tombolt vihar,
A részeg orkánok pihentek:
A bősz habok tornyival
Csatájuk sem volt mennyköveknek.
Álltak a lég hullámai.
Forgószél örvénysírt nem ásott,
Mégis a Titán, bár mai,
Ott van, hol az ős óriások.

Nos, ember, mit csodálod ezt?
Mit állsz a parton megriadva?
Erőidet ezerszerezd,
És ölts gyémántpánczélt magadra!
Fel, feljebb még az árbóczot,
Edzettebbé hajód aczélját!
Előre nézz, hagyd a romot,
Hogy új hajód kivívja czélját!

De akkor is, ha nő erőd,
Ha mint ma, több lesz milliszor.
A gőgös czímet letöröld
Hajódról, melylyel együtt úszol.
Nincs óriás, csak a nagy ég.
S alatta a mélységes tenger,
De kicsi volt és kicsi még
A tenger és ég közt az – ember!
(Vasárnapi Ujság, 1912. május 26.)

És hogy valami evangélikus vonatkozását is nézzük a dolognak, a Titanicon a legenda (és a film) szerint a "Hadd menjek Istenem" című protestáns éneket játszották, ez az 521-es az Énekeskönyvünkben


Bár a filmből nem szerettünk volna idézni, ezt a kis megható zenés, süllyedős részletet mégis belinkeljük a Youtubról:
http://www.youtube.com/watch?v=yPLcZ5Rk3Lg&feature=player_embedded#!

A filmben a csellista egy magyar művész, Szedlák Ferenc, aki a református parókia portálon mesélt részleteket a forgatásról.

Gy. L. hídépítő

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése