Nem, nem a karácsonyfa leszedését ünnepeljük, de nem árulom el, hogy mit. Kötelező házi feladat mindenkinek utánanézni (készséggel segít Wiki tanárnéni, vagy a Tisztelendő bácsid). Még siheder kamaszkoromban találkoztam Staind - Epiphany című dalával, ami felkerült a "Válogatás 4" című platinalemezemre. Az 'epiphany' szó jelentése vízkereszt a legtöbb szótárban, de van egy másik értelmezése is (Wiki szerint): megjelenés. (görögül eredetileg: megjelenni, feltűnni) Szóval a mai vasárnap egy 'megjelenés'-ről szóló gondolatsort, álmot, útravalót olvashattok, amit az egyik ismerősöm küldött e-mailben, miután arról beszélgettünk, hogy mi jut eszébe neki a vízkeresztről.
"Nekem sokszor hiányzik a megjelenés az életemből. Olyan könnyű volt azoknak, akik éltek Jézus korában, mert láthattak valamit. Valami vagy Valaki megjelent előttük, mint egyfajta csoda. Én meg itt vagyok kétezer évvel később, szorongatom a Bibliám valamiféle magyarázatot keresve a létre, és nem tudok mibe kapaszkodni. Próbálok értelmet és célokat keresni a történésekben, a pillangóeffektusban, de nem tudom, hogy azért hiszek-e Istenben, mert belém nevelték, vagy azért, mert a saját tapasztalataim mondatják ezt velem. Miért nem jelenik meg előttünk valami olyan, ami egyértelművé tesz mindent, és miért nem történik valamiféle csoda, miért nem vezet egy csillag minket egy kisgyermekhez? Miért nem szól le egy hang a mennyből nekem is, hogy "kelj fel, menj oda és vigyél ajándékul egy kis mézeskalácsot"? Persze lehet, hogy kiszínesítették ezeket a csodás történeteket, de talán nem is ez a lényeg.Ugyanakkor ha úgy nézem, ott van az is, hogy a hit pont arról szól, hogy nem látjuk a dolgokat, és mégis bízunk. De ez elég nehéz. Minden este imádkozni valakihez, akinek a létezése nem bizonyított... És mi van, hogyha odakerülünk? Meg kell halnunk. És ha nem vár minket semmi?? Csak szépen elhal a testünk, és nem is létezik lélek, csak a biológia meg a szinapszisok munkája? És ha kiderül, hogy értelmetlenül hittünk valamiben, ami nem létezik?
Ennek ellenére én hiszek, és nem tudom elképzelni, hogy csak ennyi lenne az élet... Egyszer volt egy álmom. Még két-három éve. Egy magas toronyépület tetején állt két fekete ruhás férfi. Én lenn álltam az épület tövében, ők pedig néztek rám fentről. Angyalok voltak. Az egyik elkezdett felém repülni zuhanórepülésben, de elég ügyetlen volt így nekiütközött a ház falának. Valószínűleg még csak most tanulta a mesterségét... Szóval leesett, de nem láttam, hova, mert én azt figyeltem, hogy a másik is repül felém. Kinyújtotta felém a karját, és húzott felfelé. Ekkor valamiféle békességérzés töltött el. Olyan, amilyen még sosem. Nem is foglalkoztam mással, csak hogy repülök felfelé. Aztán elvitt egy pirosas színű tojás alakú bolygóra, amin csak mi ketten álltunk. Eléggé viccesen néztünk ki, ahogy a csillagos égbolton egy tojás alakú bolygón állunk, amely kb. akkora volt, mint mi ketten összeadva a térfogatunkat. Kiemelkedtünk a síkjából, de ezt nem tudom jobban elmagyarázni, talán nem is olyan lényeges. Visszatérve: megkérdeztem, hogy ez a Mennyország-e, amire azt felelte, hogy nem, de oda megyünk. Én meg erre azt mondtam, hogy az emberek már mindent tudnak a mennyről, és én is. Ő meg, hogy semmit nem tudunk. Aztán kiderült, hogy ez a bolygó, amin álltunk egy űrhajó volt, és elrepített minket a mennybe, amely úgy nézett ki, hogy sok-sok ilyen tojás alakú bolygóból állt. Szóval rendkívül jól éreztem magam, és megkérdeztem az angyalomtól, hogy most akkor meghaltam? Ő meg azt mondta, hogy nem, nekem még feladatom van az életben...A következő jelenetben már fehér köpeny volt rajtam, és az első angyalt - aki nekiütközött a falnak - toltuk be egy mentőkocsiba. Én voltam az orvosa. Aztán felébredtem, és bár lehet, hogy ez is a tudatalattim játéka, de talán mégis van valami földön túli, ami megjelent nekem. Akkor is, ha ez középkorian hangzik..."
Zárásképp íme az a bizonyos nóta, amiről elkezdtünk beszélgetni és ami összekapcsolja Vízkereszt ünnepünket a megjelenéssel.
Hídépítők
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése