
Istenem! Tanácstalanságomban fordulok hozzád, segíts kérlek! Egyedül maradtam a döntés terhével, és most már nagyon nyomaszt, hogy nem tudom melyik a nekem való út. Félek attól, hogy választanom kell - mert talán később kiderül, hogy rosszul ítéltem meg az irányt. Nehezemre esik a döntés, hiszen ha valamit választok, akkor valamiről le is kell mondanom - veszteség fog érni. Látod, a sok töprengés közben már elfogyott az erőm és az elszántságom.
Uram, most értem csak igazán, hogy minden döntésben a legelső lépés feléd kell, hogy vezessen. Hadd tegyem meg ezt a lépést most én is: Te azt mondtad, hogy megváltottál, nevemen szólítottál, a tiéd vagyok - az én lelkem pedig azt válaszolja, hogy az vagyok: a tiéd, Uram Jézus Krisztus.
Talán már nem is az a legfontosabb, hogy merre induljak, hanem az, hogy veled vagy nélküled indulok. Istenem, én nem tudok, de nem is akarok nélküled menni. De tudom, hogy ha velem vagy, akkor békesség és józan bátorság tölt el. Akkor az akadályok falán is átugrok, és nekiindulok a legnehezebb feladatnak is. Ámen.
Sefcsik Zoltán hídépítő
szekszárdi evangélikus lelkész
részlet: Meríts! című meditációs, imádságos könyvből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése