Ha az ember a napokban bemegy egy boltba, bevásárlóközpontba, vagy csak végigmegy az utcán, mindenhol hatalmas sokadalmat, kapkodást, stresszt tapasztalhat. Mindenki siet, csakhogy megvegye a kigondolt ajándékokat, legyen elég csomagolópapír, az összes ismerősnek rokonnak jusson valami. Olykor már nem is szívből, csak egyfajta kényszerből megy az egész. Pedig mindenki tudja, hogy nem ez kellene, hogy legyen a Karácsony. Erről is szól az alábbi kis személyes élmény.
Boldog, stressz- és kapkodásmentes Karácsonyt kívánunk mindenkinek!
A héten leesett az első komolyabb a hó. A gyerekek persze örültek, de
nekem most alig sikerült. Pedig nagy pelyhekben hullott,
méltóságteljes nyugalommal, csillogó hófehér lett tőle a világ. De
nekem túl sok tervemet húzta mindez most keresztbe.
Sietni akartam, hogy gyorsan eljussak ide meg oda, el tudjam intézni
még ezt meg azt is. Beugrani ahhoz, ránézni erre, elvinni annak azt.
Utána még lemosni az ablakokat, merthát mégiscsak karácsony lesz.
Ilyenkor ugye, ragyogjon a lakás. És sütni, hiszen ünnepek alatt a jó
háziasszonynál legyen sokféle sütemény. Meg csomagolni, mert úgy jó,
hogy szépen csomagolt ajándékot adjunk. Meg a szentesti programot is
gyakorolni kell, szóval sok a dolgom, nem érek én rá gyalogolni,
autózni meg veszélyes ebben az időben. A fenébe! Muszáj rohanni. Huss,
be az autó.
Még csak gyorsan sem mentem, a mögöttem jövő öreg lelkész barátom csak
széttárta a karját, amikor kérdeztem, mit hibáztam. Semmit- mondta,
megcsúszott és kész. Ám ez utólag már teljesen mindegy. Mert egyszer
csak megpördült az autó és egy hóval jól kibélelt, de azért elég mély
árokban találtam magamat.
Egyetlen karcolás sincs rajtam, és rögtön segítséget is kaptam két
kedves ismerőstől. Mégis keményen fejbevágott a dolog. Miért rohanok?
Tényleg nincs karácsony őrületes futkosás nélkül? És mi van, ha nem
sikerül lemosnom az összes ablakot tisztára? Akkor elmarad idén az
ünnep? Vagy ha csak egyszerű, gyors sütik lesznek az asztalon, akkor
örömtelenül fogunk karácsonyozni?
Elszégyelltem magam. Hiszen a karácsonyt nem én csinálom, nem rajtam
múlik. Isten ajándékozott nekünk ezen a napon. Lehetőséget kaptunk,
hogy vele, nála megpihenjen, békét leljen a mi lelkünk. Ő egyszerűen
jött, csendesen, az én igényességem akadályoz meg abban, hogy tényleg
ráfigyeljek. Nem, már nem akarok rohanni. Szeretnék sokakhoz eljutni
inkább valami nyugodt örömmel, és békességes szívű feleséget, anyát
biztosítani a családomnak, szeretettel feltöltött papnét a
gyülekezetemnek, türelmes, biztatni kész hitoktatót a hittanosoknak.
Lassítottam. Lehet, hogy nem is csomagolok idén. De többet leszek
csendben, Istent keresve. Hogy ő feltölthessen ajándékaival, és hogy
azt, amit ő adott, észrevétlenül tovább is adhassam.
Füller Tímea hídépítő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése