Az Evangélikus Élet nemrégiben kiírt egy pályázatot, melynek röviden összefoglalva az volt a célja, hogy az újság ifjúsági oldalán jelenjenek meg az evangélikus fiatalok gondolatai a Bibliáról. Az aktualitást a "bibliavasárnap" adta, a pályázatra beérkezett cikkeket pedig az EvÉlet október 28-i számában és persze itt az EFO-n is elolvashatjátok.
A pályázat szépséghibája sajnos az, hogy csak ketten pályáztunk rá (A.B és Gy.L hídépítő), amiből az is következik, hogy miért adjuk le itt is egy-egy cikkben a művünket :). Több kérdés is felmerült bennem a csekélyke jelentkező miatt:
- Ennyire érdektelen a téma a fiatalok iránt? (16-24 év volt a határ)
- Nem volt elég vonzó a nyeremény? (2 db könyv)
- Nem volt jó a pályázati kiírás?
- A teológus hallgatókat ennyire nem érdekelte a téma, vagy csak hagyták az ifjúságot kibontakozni?
- Nem volt megfelelő a marketing, sok emberhez talán el sem jutott a lehetőség?
- A téma érdekes, de a cikkírás/újságolvasás nem?
Ezek inkább költői kérdések, mintsem ebben a cikkben megválaszolandóak...
Nem is szaporítom tovább a szót, főleg ha az nem túl vidám, jöjjön az 1. rész: "Könyvek könyve"
"Amikor először olvastam a pályázati felhívást és benne a kérdést, hogy miért a Biblia a könyvek könyve, rögtön beugrott az a mese, melynek magyar címe „Könyvek könyve”, eredeti angol címe pedig a „Superbook” volt. Persze talán kissé nevetségesnek tűnhet, hogy első gondolatként éppen ezt a „szuperkönyvet” társítottam a pályázathoz, ugyanakkor el is gondolkoztatott, hogy mégis miért szerettük annyira nővéremmel ezt a mesét.
A TV-kben többször is vetített sorozat szereplői egy kertes házban éltek és hétköznapi problémáik megoldására a „Könyvek könyve” mindig egy újabb bibliai történetet ajánlott fel. A professzor, a két gyerek, a kutya és a robot igazi időutazókká váltak és a történeteket mindig élőben figyelhették. Sajnos elég halványan emlékszem a részletekre, ezen információk is utánajárást igényeltek, de a lényeg, hogy a mese a gyermekek nyelvén közelebb tudta hozni a történeteket és megértette velük, hogy miként is kell helyesen cselekedni egy-egy adott szituációban.
Sokszor éri a Bibliát az a kritika, hogy elavult, nem elég fiatalos, pedig a történetek tanulságai még ma is ugyanannyira aktuálisak, viszont sajnos az akkori szituációkat ma már kevésbé tudjuk átérezni. Talán erre keresett megoldást Gyökössy Endre is, amikor megírta a Mai Példázatok című könyvét, melyben a felnőttek is teljesen átérezhetik a bibliai történetek és a saját életük közötti párhuzamokat. Amikor ezen történeteket olvasom, újra át tudom élni a bibliai példázatokat, történeteket és úgy gondolom, hogy a Lelkészeknek is az egyik feladatuk az, hogy az igehirdetések során közelebb hozzák a híveket és Isten akkori szavait egymáshoz.
Bár számomra napi szinten az Útmutató jelenti egyelőre a bibliaolvasást, de törekszem rá, hogy ez változzon, mivel annyi történet és annyi tanulság, életút jelenik meg a Könyvek könyvében, hogy a forrás kiapadhatatlan. Emellett a modernebb megfogalmazások megértéséhez – legyen akár mese, novella, igehirdetés, film, zene, stb. – elengedhetetlen, hogy ismerjük az eredeti forrást."
A.B. hídépítő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése