Az egészséges kapcsolatok veled kezdődnek

A mai Útravalónkban Victoria Osteentől idézünk. Az élet egyik kulcsfontosságú kérdése, hogy milyen kapcsolatokat tudunk kiépíteni, kik vesznek körül minket, és velük harmóniában vagyunk-e. A kapcsolatok konfliktusokkal és lemondásokkal járnak, és könnyen kerülhetnek régen jó barátok is nagyon messze egymástól. Talán túl sokat várunk el a másiktól? Fogadjátok szeretettel Victoria Osteen írását.

Különböző elvárásokkal lépünk a kapcsolatainkba, és mércéket állítunk a másikkal szemben. Amikor az emberek nem felelnek meg ezeknek, akkor csalódottá és frusztrálttá válunk. Könnyű kijönni az emberekkel, amikor minden nagyszerűen megy, és mások úgy cselekszenek, ahogy elvárjuk tőlük. De mi történik, ha valami elromlik a kapcsolatban, megbántanak, vagy olyasmit mond a másik, amit nem kellett volna. Lehet, hogy a férjedtől nem kaptad meg az elismerő szavakat, amire vágytál, vagy a barátod mindig elkésik, pedig nagyon jól tudja, hogy a pontosság számodra milyen fontos. Ha nem vigyázunk, akkor könnyen elkezdünk a be nem töltött elvárásokra és a csalódásokra koncentrálni, ami hatással lesz a hozzáállásunkra, majd pedig az egész kapcsolatra.

Ennek nem kell így lennie, ha reális elvárásokat támasztunk. Ha teret adunk másoknak, hogy emberek legyenek, akkor sok szívfájdalomtól kíméljük meg magunkat. Fogadjuk el azt a tényt, hogy senki sem tökéletes, és még a legjobb emberek is elbuknak néha. Ha másoktól várjuk, hogy boldoggá és elégedetté tegyenek minket, akkor nagyot foguk csalódni. Ez a saját felelősségünk! Gyakran a házastársunktól várjuk, hogy felvidítson, amikor magunk alatt vagyunk, vagy azt hogy mindig szeretetteljes és kedves legyen. Elvárjuk, hogy a főnökünk mindig megveregesse a vállunkat, amikor keményen dolgozunk, és hogy a barátaink mindig a rendelkezésünkre álljanak. 

Ezek teljesen irreális elvárások. A tökéletes házastárs nem létezik, csakúgy, mint a tökéletes főnök és barát sem. Sok csalódástól kímélnénk meg magunkat, ha megértenénk, hogy bármennyire is szeretjük a másikat, és ő is bármennyire szeret minket, lesz olyan, hogy nem felel meg az elvárásainknak, és valamilyen módon megbánt. Előfordul, hogy éppen azok, akik a legközelebb állnak hozzánk, észre sem veszik, hogy megbántottak, vagy egyszerűen nem érzékenyek a szükségeinkre. Ezért kell az Istentől kapott belső erőre támaszkodnunk. Senkitől nem várhatjuk, hogy meggyógyítsa a sebeinket és betöltse a legmélyebb szükségeinket. Egyedül Isten képes arra, hogy tökéletes szeretetével meggyógyítson minket és betöltse a szükségeinket.

Amikor Jonathan fiúnk kicsi volt kapott egy hörcsögöt, amivel nagyon sokat játszott és mókázott. Egyszer azonban, amikor Hörcsi nem volt játékos kedvében, megharapta Jonathant. Jonathan nagyon meglepődött, és nagyot csalódott kis barátjában. Attól kezdve igencsak távolságtartó lett vele szemben. Akárhányszor a hörcsögre nézett, mindig az jutott eszébe, amikor megharapta. Jonathan annyira a hörcsög harapására koncentrált, hogy elfelejtette, milyen jókat játszott és mókázott vele korábban. Már egyáltalán nem szerette a hörcsögöt! Végül el kellett ajándékoznunk Hörcsit.

Milyen sokszor látjuk ugyanezt a kapcsolatainkban. Valaki belép az életünkbe, és nagyon megkedveljük. Nagyon jól érezzük magunkat az új barátunk társaságában, de egyszer csak tesz valamit, amivel csalódást okoz. Mivel nem felelt meg az elvárásainknak, elkezdünk személyiségének a negatív részleteire koncentrálni. Nem kell sok idő és már tisztában vagyunk minden rossz tulajdonságával és arra a döntésre jutunk, hogy erre az emberre nem érdemes több időt és energiát pazarolni. Lehet ez egy régi barát, vagy családtag, akit már régóta kedvelünk, de aztán megbánt az illető, mint Jonathant a hörcsöge, és egyszerűen nem tudjuk magunkat túltenni rajta. Minden alkalommal, amikor az illetőre nézünk, újra átéljük a fájdalmat, amit okozott, és a szívünkben falakat emelünk vele szemben.

Azt mondja a Biblia, hogy „a szeretet nem rója fel a rosszat”. Ha nem vigyázunk, minden bántást elraktározunk a fejünkben, és minden újabb sértést és csalódást hozzáadunk a listához. Ha újra előjön egy probléma, akkor a fejünkben lévő magnó automatikusan bekapcsol: „Hát már megint ugyanaz a dolog”. Azután hangosan el is mondjuk a listát, miközben az elménkben újraéljük, egészen addig, míg teljesen frusztráltak és boldogtalanok leszünk.

Törölnünk kell ezeket a listákat a fejünkből. Az egyetlen módja ennek a megbocsátás. Isten megbocsát nekünk és azt akarja, hogy mi is megbocsássunk másoknak. Gyakran kell tiszta lapot adnunk, és meg kell hoznunk a döntést, hogy nem ragaszkodunk a sértéshez, és nem hagyjuk, hogy mérgezze az életünket. Nem azt mondom, hogy hagyjuk, hogy lábtörlőnek nézzenek, vagy átgázoljanak rajtunk. Viszont nem várhatjuk el, hogy jó kapcsolataink legyenek, ha irreális elvárásokat támasztunk másokkal szemben.

Ha jó kapcsolatokat szeretnénk, akkor ne a másik hibáira összpontosítsunk, hanem a jó tulajdonságaira. Amikor olyat tesz, ami irritál, azonnal emlékeztessük magunkat a vele kapcsolatos jó dolgokra.

Ahhoz, hogy reális elvárásaink legyenek, meg kell értenünk, hogy mire számíthatunk a másik embertől. Lehet, hogy a másik soha nem kapott szeretetet, bátorítást vagy támogatást gyerekkorában, és ezért nem is tudja ezeket tovább adni. Nem várhatunk el olyan dolgokat emberektől, amikkel nem rendelkeznek. A legtöbb esetben, ha látod, hogy valami hiányzik a kapcsolatból, csak nézz magadra, mert valószínűleg te rendelkezel a szükséges dologgal. Te hordod magadban a változás magját. Ha több bátorítást szeretnél a kapcsolatodban, te légy a bátorító. Ha több szeretetet és gyöngédséget szeretnél az otthonodban, akkor te mutasd ki ezeket szeretteid felé. Egy kapcsolatban nagyban meghatározza az amit te adsz, azt amit remélsz, hogy kapni fogsz.