Gondolatmorzsák: "A halál az egyetlen múzsa"?

A múlt héten elhunyt Steve Jobs. Aki azt várná, hogy most egy búcsúbeszédet írjak, annak csalódnia kell. Ellenben az Apple vezérigazgatójának egyik mondatán megragadt a szemem. Ugyanis már halálos betegségének tudatában egyszer így nyilatkozott: 

"A tudat, hogy hamarosan halott leszek, a legfontosabb eszköz, amellyel csak találkoztam, amely segít meghozni az élet nagy döntéseit."

Pató Pál

Elgondolkodtató mondat ez. Azt hiszem, amikor nagy döntések előtt állunk, egy kicsit mindig félünk meghozni azokat. Próbáljuk húzni, halasztani, félve a lehetséges következményektől, ki mit fog szólni hozzá, ki mit fog gondolni rólunk, stb. Amellett, hogy ezek a kérdések törvényszerűek, sokszor hajlamosak vagyunk túlzásba is esni. Ezek a problémázások gyakran óriási gátlói alkotókedvünknek. Ezért valami külső körülményt, villanást várva inkább nem is teszünk semmit. Úgyis lesz még rá időnk. Viszont ez Pató Pál logikája, és arról pedig tudjuk az egyik (449-es) énekünk alapján az örök igazságot, (ami egyébként az egyik kedvenc éneksorom a dallamával együtt): "Restek a pálmát nem érhetik el."

A 2008-as kőszegi Szélrózsán meghívott vendég volt Varró Dániel. Ő egyszer azt találta mondani, hogy a legszebb múzsa a határidő! Úgy látszik a halál tudata is ilyen.
Talán ezt fogalmazta meg Kosztolányi is az egy Ady-ünnepélyre írt „Dal és halál” c. művében, amikor azt írta, hogy „a halál az egyetlen múzsa”. A halál is egy külső körülmény. Lehet a saját halálunk, vagy egy közeli hozzátartozónké. Nem egy ember volt, akit közeli hozzátartozójának halála, vagy saját halál közeli élménye zökkentett ki az addigi minden napos rutinjából, és ezáltal alkotott valami nagyot. Például egy vállalatot. Vagy egy egyházat!

Nemrég láttam egy filmet, ami egy rákbeteg fiatal srácról szól, akit nem feszélyez a halál tudata, hogy egymás után csinálja az őrültségeket. Vagy említhetném a Bakancslistát is. Az épp arról szól, hogy amikor valakik tudják, hogy hamarosan meghalnak, összeírják még, vadabbnál vadabb, kihagyhatatlan teendőiket. Pedig ha nem tudnának haláluk közelségéről, valószínűleg egy irodában csücsülve, napi dolgokon stresszelve egyszer csak szépen csöndben elhunynának. Az egyik ifisünk pedig egyszer amikor erről beszéltünk, ezt mondta: "A biztos haláltudat segít befejezni befejezetlen dolgainkat és megvalósítani megvalósítatlan álmainkat".

De ne menjünk tovább a Bibliánál: Pál apostol is figyelmeztet, amikor így fogalmaz:

„Az alkalmakat ha kell, áron is megvegyétek, mert az idők gonoszak.” (Ef 5,16).

Az idők "gonoszsága" itt abban nyilvánul meg, hogy később már nem lesz lehetőség... 

Én nem akarom fényezni az "Élj a mának" gondolkodást. Ennek is, és az ellenkezőjének is megvannak az előnyei és a hátrányai is. Azonban amikor a halál közelségének szele csapja meg az embert, valahogy egészen másként kezd el gondolkodni, mint a többi ember. Végezetül az előbbi idézet folytatása álljon az Apple néhai főnökétől:

"Mert csaknem minden – minden külső várakozás, minden büszkeség, minden megszégyenüléstől és bukástól való félelem – szertefoszlik a halál színe előtt csak azt hagyva meg, ami igazán fontos. Annak tudata, hogy meg fogsz halni, az egyik általam ismert legjobb módja annak, hogy kikerüljük azt a csapdát, hogy azt gondoljuk: van vesztenivalónk. Mert már meztelen vagy. És nincs rá ok, hogy ne a szívedet kövesd."

Gy.L. hídépítő