Nagyhét beköszöntével, ahogy Jézusra terelődik a szó és talán a gondolataink is, mi is Róla írunk. Egészen pontosan Jézus felmenőiről. Arról a kérdésről, hogy hogyan lehetett Jézus Dávid király leszármazottja és a „zsidók királya”? Ha eddig nem tudtad volna, megtudhatod első nagyheti írásunkból!
Máté evangéliumának első fejezete Jézus családfájával kezdődik. Máté a
felsorolásában a zsidók körében jól ismert személyeket szerepeltet:
Isai fia volt Dávid, a király. Dávid fia volt Salamon, Úriás feleségétől. (Mt 1,6)
Eszerint a jézusi családfa nem egy hétköznapi család felmenőinek a jegyzéke, hanem királyi családfa. Isten akarata szerint a trón Dávid utódait illette volna meg, azonban Jézus születésének idején már rég nem ők uralkodtak.
Jósiás király halála után (Kr. e. 609) egyik fia, Jóakház örökölte a trónt, akit rövid uralkodás után II. Nékó fáraó Egyiptomba deportált, és helyét testvére, Jójákim foglalta el. Jójákim néhány évvel később elesett az Új-Babiloni Birodalom elleni csatában, és fia, Jójákin vette át az uralkodást, akit három hónap múlva Babilonba hurcoltak. Ekkor Jósiás király harmadik fia, Cidkija került a trónra, ám rövidesen szintén a Babilon elleni háborúság áldozata lett. Ezzel az eseménnyel Kr. e. 586-ban az Új-Babiloni Birodalom megszüntette a júdeai királyság intézményét, de az örökösök sorát nem sikerült megszakítani.
A törvény szerint, ha egy örökös meghalt, akkor a sorban következő fiúgyermeké lett az örökség; ez az elv a trónöröklésre is érvényes volt. Jósiás királynak voltak még gyermekei, például a mátéi családfában is szereplő Jekoniás.
Jósiás fia pedig Jekoniás és testvérei, a babiloni fogságba vitelkor. (Mt 1,11)
Őt is a babiloni fogságba hurcolták, de következő örökösként rajta és gyermekein keresztül a királyi családfa tovább élt:
A babiloni fogságba vitel után Jekoniás fia volt Sealtiél, Sealtiélé Zerubbábel. (Mt 1,12)
Bár Dávid utódai ezután már soha többé nem uralkodhattak, a nép között tovább éltek a trón Isten akarata szerinti örökösei, akiknek sorában – Jézus születésének idején – József, a názáreti ács volt a következő (Mt 1,13-16).
Isai fia volt Dávid, a király. Dávid fia volt Salamon, Úriás feleségétől. (Mt 1,6)
Eszerint a jézusi családfa nem egy hétköznapi család felmenőinek a jegyzéke, hanem királyi családfa. Isten akarata szerint a trón Dávid utódait illette volna meg, azonban Jézus születésének idején már rég nem ők uralkodtak.
Jósiás király halála után (Kr. e. 609) egyik fia, Jóakház örökölte a trónt, akit rövid uralkodás után II. Nékó fáraó Egyiptomba deportált, és helyét testvére, Jójákim foglalta el. Jójákim néhány évvel később elesett az Új-Babiloni Birodalom elleni csatában, és fia, Jójákin vette át az uralkodást, akit három hónap múlva Babilonba hurcoltak. Ekkor Jósiás király harmadik fia, Cidkija került a trónra, ám rövidesen szintén a Babilon elleni háborúság áldozata lett. Ezzel az eseménnyel Kr. e. 586-ban az Új-Babiloni Birodalom megszüntette a júdeai királyság intézményét, de az örökösök sorát nem sikerült megszakítani.
A törvény szerint, ha egy örökös meghalt, akkor a sorban következő fiúgyermeké lett az örökség; ez az elv a trónöröklésre is érvényes volt. Jósiás királynak voltak még gyermekei, például a mátéi családfában is szereplő Jekoniás.
Jósiás fia pedig Jekoniás és testvérei, a babiloni fogságba vitelkor. (Mt 1,11)
Őt is a babiloni fogságba hurcolták, de következő örökösként rajta és gyermekein keresztül a királyi családfa tovább élt:
A babiloni fogságba vitel után Jekoniás fia volt Sealtiél, Sealtiélé Zerubbábel. (Mt 1,12)
Bár Dávid utódai ezután már soha többé nem uralkodhattak, a nép között tovább éltek a trón Isten akarata szerinti örökösei, akiknek sorában – Jézus születésének idején – József, a názáreti ács volt a következő (Mt 1,13-16).
József
és Jézus kapcsolatának szempontjából fontos tudnunk, hogy egy férfinak a
törvény szerint nem akkor lett gyermeke, amikor az megszületett, hanem
amikor a férfi a gyermeket (biológiai kapcsolattól függetlenül) a magáénak vallotta.
Ez az elv abból az egyszerű igazságból táplálkozott, hogy az anyasággal
szemben az apaság nem volt bizonyítható – az apa ezért kinyilvánította,
hogy a gyermek az övé. Első fiú esetében ezzel elsőszülöttjének és
örökösének is elismerte. Tehát nem az számított törvényes
elsőszülöttnek, aki elsőként látta meg a napvilágot, hanem az, akit az
apa annak nyilvánított (Salamon sem az elsőszülött fia volt Dávidnak).
Miért érdekes ez? Amikor József megtudja, hogy jegyese, Mária áldott
állapotban van, világos számára, hogy a gyermek nem az övé:Jézus Krisztus születése pedig így történt. Anyja, Mária jegyese volt Józsefnek, de mielőtt egybekeltek volna, kitűnt, hogy áldott állapotban van a Szentlélektől. Férje, József igaz ember volt, és nem akarta őt megszégyeníteni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el. (Mt 1,18-19)
Ekkor álmában megjelenik egy angyal és ezt mondja:
József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van. (Mt 1,20b)
József magához veszi Máriát (Mt 1,24), és ezzel magáénak ismeri el a gyermekét. Jézus így József törvény szerinti elsőszülöttjévé és teljes jogú örökösévé válik.
Ki születik meg tehát a betlehemi jászolban? Izrael következő, legitim királya!
Jorsits Attila
forrás: talita.hu és
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése