Tegnap hazafelé vonatoztunk Pestről Szegedre néhányan a Szélrózsa utótalálkozóról, többek között Hack Janival és Tüttő kutyájával ültünk egy fülkében, és a (végre!) ajándékba megkapott "Meríts" áhítatkönyvet olvasgattam. Amikor épp Sefcsik Zoltán "Friss levegő" című írásához lapoztam, János megkért, hogy nyissam ki az ablakot, mert kellene egy kis friss levegő. Tetszett a különös egybeesés, így felolvastam hangosan a többieknek is a rövid részletet. Megfogott mindenkit, számomra pedig érződött benne a tegnapi Szélrózsa-utótalálkozó egyik üzenete. Fogadjátok szeretettel a rövid meditációt!
Friss levegő: "Nem látom, de itt van körülöttünk és felettünk: védőpajzs a bolygónk körül. Megfoghatatlan, de ha nem lenne létező valóság, nem emelkednének magasba a madarak, és nélküle csak néhány perc lenne az élet számunkra. Láthatatlan, de valós erő - mint az Úr Lelke.
Fülledt melegbe, szellőzetlen szobába árad, s elkergeti a bágyadtságot, a romlás szagát, hűvös józansággal tölt el. Frissítő erő - mint az Úr Lelke.
Amikor megütöm a hátam, és képtelen vagyok levegőt venni, vagy amikor bedugul az orrom, és szomjazni kezdek az oxigénre, akkor érzem csak igazán, milyen drága kincs. Amikor ballépéseim, bűneim, hiányaim fojtogatnak, akkor előtör a mélyből a felismerés: az Isten Lelke után szomjazom.
Friss levegő a drága kincs, amely hiába vesz körül, ha nincs bennem, semmi vagyok. Mert befogadásra váró erő - mint az Úr Lelke."
Kicsit ezt a friss levegőt éreztem én is a tegnapi találkozón, mely hosszú idő után újra átjárhatott.
Gy. L.
Sefcsik Zoltán áhítata nyomán
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése