Gondolatmorzsák: A foci keresztény szemszögből

A mai napon néhány gondolatomat fogalmaztam meg a foci és a kereszténység kapcsolatáról, a közösségtudat- és a kultúrák közti kapcsolatokban játszott szerepéről. Sokaknak eszükbe juthatott már valamiféle párhuzam, többek között a 2010-es Szélrózsa is a futball jelképrendszer köré épült. Fogadjátok szeretettel az írásunkat, ezúttal a fociról.

A multikulturalizmus világában manapság (teljesen jogosan) nem nézik jó szemmel, ha egyes csoportokban megjelenik a másik csoportok iránti unszimpátia, a másik „klubba” tartozók kiközösítése, verbális, néha tettleges megtámadása. Ez természetesen a jézusi tanításnak is ellentmond. Pedig egy ilyen dolog futball is. Az Újpest-Fradi, a Madrid-Barcelona, vagy a Manchaster-Liverpool meccseken olykor ténylegesen vérre menő csaták történtek/nek. A hetvenes években állítólag két közép-amerikai ország között még háború is tört ki egy futballmeccs okán.
Számtalan ellenpélda van azonban, ahol éppen a foci volt a közös érték, a közös nyelv vagy éppen a felemelkedési lehetőség. Hadd írjak most néhány jó példát (köztük személyeset is) amivel találkoztam.

Didier Drogba

1) Az első, és szerintem egyik legfontosabb szerepe a futballnak a világtörténelem során, a gyerekeknek való értelmes alternatíva nyújtása. Sok helyen, aki elmegy focizni, az tud csak igazán kiemelkedni a szegénységből, így mindent megtesz azért, hogy sikeres legyen, ezzel a plusz motivációval pedig reális esélye van, hogy sikerüljön is neki. Ebben a focista-példaképek, vagy a "közösségbe tartozás" is sokat segíthetnek. Gondoljunk csak a háború utáni romokon focizni tanuló magyarokra, vagy a dél-amerikai válogatottak számos tagjára, akik a legnagyobb szegénységből küzdötték fel magukat az ország kedvencévé. Nem beszélve arról, hogy aki - akár csak hobbi szinten - délutánonként focizni megy, addig sem iszik, rabol ki védteleneket, vagy - hogy stílszerű legyek - menekül a Drogba, ami sajnos egyes országok egyes részein szintén jellemző már fiatal korban. Nem egy példa van arra is, hogy valakit a foci húzott ki ezekből, vagy térített jó, akár keresztény útra.

Kaka Jézushoz tartozik

2) Azt hiszem, azt sem kell mondanom, hogy hány jótékonysági meccset rendeznek manapság bármiféle segítségre szorulóknak. Helyi szinten egy nagy árvíz után, vagy globális szinten az afrikai gyerekekért. A rasszizmus visszaszorításában is sokkal nagyobb szerepet játszik a sport, mint gondolnánk. Túl a most már szinte minden nemzetközi meccsen megtalálható "Say no to racism" táblán, az egyes népszerű klubokban megjelenő afrikai, ázsiai játékosok elfogadása, sztárrá válása nagyban elősegíti a folyamatot (csak úgy, mint régebben a zenében való egy-egy rendkívüli tehetségé pl. Louis Armstrong).

3) Mint bizonyára az olvasók egy része tudja, idén tavasszal Linzbe jöttem tanulni egy szemesztert a Johannes Kepler Universität-re. Rajtam kívül még másik 140 külföldi diák jött. Mexikótól és Kanadától kezdve, Dél Afrikán és majdnem az összes európai országon keresztül, Kínáig, Kazahsztánig és Üzbegisztánig.  Az elején nem sok mindenkit ismertünk, és amikor beszélgetni kellett volna pl. egy mexikóival túl a bemutatkozó kérdéseken, bizony nem volt olyan könnyű közös témát találni. Meg kellett keresni a közös nevezőt, a kapcsot, ami összeköt minket a világ két Messi :) pontjáról is. Ilyen a foci is. Azonnal megtaláltuk a közös kedvenceket, egy-egy Barcelona sztárt, az előző hétvégi "csukafejes" gólt, vagy a 6 évvel ezelőtti VB eseményeit pedig szinte mindenki ismeri.

Focitábor Afrikában

Azt hiszem, mindhárom előbb említett erény megtalálható (vagy szeretnénk, hogy megtalálható legyen) az egyház szerepei, és megvalósítandó céljai között is. A fiatalokkal való értelmes foglalkozás; a jótékonyság és az egymást elfogadó viselkedés; illetve a közös téma, kapocs szerep. Hogy a nulladik, "többiek" kiközösítése is igaz sajnos sok helyen, az pedig azt mutatja, hogy van még mit tanulnunk mindkét "sportban"..

SZEVASZ=Szegedi Evangélikusok
Amatőr Szakosztálya

És végül az utolsó párhuzam: Tavaly Szegeden beindult a különböző felekezetek közti focibajnokság. Mi evangélikusok is képviseltetjük magunkat rajta, a SZEVASZ-szal. A bajnokság egyik célja az egyetemista ifik egymásra találása is volt, ami talán részben sikerült is a közös ünnepléssel a végén, de olykor a meccsek közben is. :) De egyébként is, szerintem a legtöbb keresztény ifjúsági közösségre jellemző az együtt sportolás, mint közös, népszerű, ifjúság-csalogató időtöltés.

Gy. L. hídépítő