Cigánymisszió

Mai cikkünket Gömbös Tamástól kaptuk, aki részt vett a Magyarországi Evangélikus Egyház cigánymissziós konferenciáján. Tamás Szegeden már több cigány származású gyereknek vállalta a keresztapaságát, gyakran találkozik a családjaikkal és rengeteget segít nekik a mindennapokban. A konferencia élménybeszámolóját és ezzel kapcsolatosan a cigányság helyzetéről olvashattok a cikkben.

2012. október 20-án a Magyarországi Evangélikus Egyház cigánymissziós konferenciát szervezett Budapestre a Rózsák terére, aminek fő témája a segítség volt. Az eseményt többen szervezték: Bakay Péter sárszentlőrinci lelkész, aki áldozatos munkájával, szeretetével, elhívatottságával már több éve cigánymissziót végez. Ez hasonlóan elmondható Győrfi Mihály lelkész úrról, aki sajnos nem tudott jelen lenni. Ő Görögszálláson szolgál, ahol szintén nagyon dinamikus misszió folyik. Továbbá jelen volt Szeverényi János missziós lelkész, a Magyarországi Evangélikus Egyház Evangélizációs és Missziói Bizottságának elnöke. A sárszentlőrinci és a görögszállási cigánymisszióból pedig számos önkéntes, résztvevő, megszólított és segítő érkezett.

A nyitó áhítaton Szeverényi János prédikált Mt 8, 23-27 alapján, amiben Jézus tengert lecsendesítő története áll. Külön kiemelte Jézus nyugodtságát, mialatt a tanítványok halálra rémültek a hánykolódó hajóban, Ő aludt, s úgy kellett felébreszteni, s ezután lecsendesítette a tengert. Ha mi Őbenne járunk, nekünk sincs okunk az aggodalomra!

Ezután egy nagyon érdekes, s összetett teológiai, egyháztörténeti előadást hallgathattunk meg Lázár Attila szájából, aki a misszió célját, milyenségét és kifejezésének eredetét vizsgálta. Az előadást követően három csoportra oszlottunk kiscsoportos beszélgetésre. Az első beszélgetés témája a "Segítség!" volt. (Ki szorul segítségre, ki és mikor kiált segítségért, mások helyett kiáltani, a helyzet kiált.) Itt mindnyájan, tapasztalataink alapján megbeszéltük, hogy milyen szükséghelyzeteket ismerünk, ki és kik szorulnak segítségre.

Ezt egy hangulatos és jóízű közös ebéd követte, miután a fölvezető előadás alkalmával a görögszállásiak megható, közös énekprodukciót és saját verset adtak elő. Majd újra szétszóródtunk kis csoportjainkba, ahol a "Segítség?" (Ki segítsen – alkalmasság, felkészültség; érdemes?) kérdése került sorra. Ez alkalommal egyenként elmondtuk, hogy melyikünk hogyan és miként próbál segíteni, jelen volt egy cigány származású hölgy, aki pedagógus meg egyéb felsőfokú szakképesítéssel bírván küldetésszerűen munkálkodik a cigánygyermekek oktatásának előrébb mozdításában, táborok szervezésében.

Itt magam is elmondhattam, hogy Szegeden felkértek számos cigánygyermek keresztapjának, akik közül kettőt már meg is keresztelt ifj. Cserháti Sándor barátom. Összesen kettő család kért fel, akikkel a hónapok alatt egyre szorosabb lett a viszonyunk, Jézus szeretetének hála, egyre többet járok az egyik családhoz lelki gondozni, egy jót beszélgetni, a másik család pedig az albérletünkkel szemben lakik, így velük többet találkozom az utcán menet. Ebben a kis csoportban szembesültem azzal, hogy én, Jézus küldése nyomán és persze Sándor barátom segítségével úgy indítottam el egy szegedi evangélikus cigánymissziót, hogy még fel sem vagyok szentelve evangélikus lelkésznek. Erre még bizony éveket várni kell, de Jézus elhívásának hála, jövő szeptemberben szeretném megkezdeni a teológiai tanulmányaimat. A következő fölvezető előadás után sor került az utolsó csoportos beszélgetésre, ahol a Segítség. (Mi legyen a segítség, hogyan segíteni, meddig?) kérdéskörét boncolgattuk közösen. Itt magát a segítség formáját, eszközét és természetét vizsgáltuk meg, s hogy mennyire nem mindegy, hogy én úgy segítek ahogy én akarom, mert jobban tudom, hogy mi a jobb az illetőnek, vagy pedig felmérem az ő valódi javát.

Mindezt egy közös, értékelő plenáris megbeszélés követte, majd lezárásként egy meghitt áhítat Bakay Péter szolgálatában. Az irgalmas samaritánus példáján kiemelte, hogy cigánynak lenni nem igazán népszerű manapság, de micsoda ajándék és elgondolkodtató is az, mikor olyas valakitől kapunk hatalmas segítséget, akitől nem nagyon vártuk.

A mai Magyarországon szembesülnünk kell azzal a ténnyel, hogy egyes adatok szerint a nyolc éven aluli gyermekek 30-50%-a cigány származású, ez azt is jelenti, hogy bár mindig vannak olyanok, akik minden lehetőséget megmozgatnak és állhatatos munkával igyekeznek élhetőbbé tenni saját és családjuk életét, a nagy többség helyzetéből ítélve egyre több a segélyre szorulók száma. Ebben mi, a magyar társadalom számos esetben legalább annyira vétkesek vagyunk, mint a másik fél, ugyanis - egy keszthelyi barátom hozta föl nekem azt az elgondolkodtató példát, amit azóta én is tovább adtam, - hogy bizony sajnos sokan vannak olyanok, akik nem szívesen veszik el a szeletelt parizert egy cigány pultos kezéből. Gyökeres és krisztusi szemléletváltásra van szükség, fel kell ismerni, hogy a cigányok annak ellenére, hogy bőrszínük és kultúrájuk más, embertársaink, fele barátaink és akik megkeresztelkedtek közülük és befogadták Jézust az ő szívükbe, ők Krisztusban szeretett testvéreink. Ezért is nagyon fontosak a cigánymissziók, mert a felnövekvő generációk jó irányú és felelősségre nevelő nevelése mellett segítenek előbbre vinni azt a szemléletet, ami Jézusból táplálkozik. Egyedül ez lehet az alapja a későbbi nyugodt és szeretetteljes együttélésnek!

Gömbös Tamás 

hídépítő