6 napig Svájcban a bonyhádi ifivel!

Augusztus 3-tól 6-ig kaptunk egy meghívást erdingi partnergyülekezetünktől, kb 30-an a gyülekezetből. Egy korábbi cikkünkből kiderül, hogy ez nem olyan meglepő, tekintve, hogy minden évben vagy ők jönnek hozzánk Bonyhádra, vagy mi megyünk el a leghíresebb búzasör városába. A meglepetés és kaland ott kezdődött, amikor néhányan fiatalok bemondtuk az ötletet: mi lenne, ha előtte tennénk egy egyhetes körutazást Svájcban?

Pontosabban először döntöttünk, hogy délről vagy északról támadjuk meg Bajorországot, de így nyár közepén elég egyhangú döntés született az olasz-svájci túra mellett. 

Kis csapatunk: Szilárd, Dani, Bálint, Mesi, Szandi és én (Lajos)

Ezután kezdődött a lázas szervezkedés. Végül hat bátor jelentkező akadt, és mivel az Antal családnak pont van egy hétszemélyes Renault-ja, a hetedik személy helyére még a csomagjaink is be fognak férni (gondoltuk először). Tényleg befértek, bár mi már egy kicsit nehezebben, de a bonyhádi svábokra jellemző koncentrált precizitásnak köszönhetően mindig tudtunk úgy pakolni, hogy pl. Szilárd hosszú lába is elférjen valahol.

Július 29-én, vasárnap hajnalban indultunk, hiszen még aznap időben szerettünk volna eljutni az észak-olaszországi Garda-tóhoz, amely első szálláshelyünkként is szolgált. A szállásokról annyit, hogy felváltva próbáltunk normális kempingben és vadkempingben éjszakázni, hogy azért legalább két naponta valami civilizáció is legyen sátraink mellett. Egy campingben a szállás változó, átlagosan 40-75 euróig terjedt a 6 személy plusz 2 vagy 3 sátor plusz kocsi számára. A sátrak mellett, gázpalackot, hűtőtáskát, konzerveket és hideg kaját, asztalt és székeket vittünk magunkkal, amik segítségével igen kényelmesen oldottuk meg az étkezéseket. Egyedül eső esetén kerültünk gondba, de valahogy mindent átvészeltünk.

A pontos útitervünkről csak kulcsszavakban írok, akit érdekel, kérdezhet a megjegyzés rovatban alul, vagy nézze meg a facebook albumomat, ahol a 190 kép és a (szerintem) humoros szöveges aláírások alapján az egész történetünk összeáll. Szóval Szlovéniában a bledi tónál kezdtünk, majd Veronán át (ahol elég sok erkélyt láttunk) jutottunk a Garda-tóhoz. Második napon egy kis milanoi kitérőn keresztül jutottunk el Franciaországba, a Mont Blanc-hoz, melynek lábánál feküdtünk-keltünk hétfőről keddre. Harmadik napunkon végre elértünk Svájcba is.

A genfi Luther-szobornál

Svájc gyönyörű! Amekkora káosz volt Olaszországban például a közlekedésben, de mást is mondhatnék (azért a káosznak is megvan a maga szépsége), annyira egyszerűen rendezett volt egész Svájcban minden. A svájci városok közül egyedül Genfről írnék külön, hiszen az a reformáció egyik központja volt, így a reformációs emlékparkban mi is megkerestük Luther atyánk szobrát. Az összes többi reformátornak (Kálvin, Zwingli, stb.) szép, arcos, teljes alakos szobra volt. Luthernek ellenben csak egy kőkockát szenteltek derék svájci református barátaink.

Beszabadultunk a csokigyárba

A többi svájci város, bár mind nagyon egyedi és kreatív város volt (Lausanne pl. két szintes, a magas lakóházak tetején utak vezetnek, vagy inkább az utak alatt lefelé a mélyben lakóházak vannak), mindegyikben volt valami víz (Genfi-tó, Zürichi-tó, Bodeni-tó, Rajna, Aare), rajta hidakkal, magas templomok, virágos parkok és körforgalmak, virágórák, na és persze rengeteg csokibolt. Így jártuk végig néhány órákban Genf után Lausanne-t, Montreaux-t, Bernt, Luzernt, Zürichet és Schaffhausent egy két kisebb kitérővel, egy rövid hegymászós túra, egy sajtgyár vagy egy csokigyár kedvéig.

A virág-virág!

Végül pénteken értünk át Németországba, ahol még önállóan megnéztük a Mainau szigetén elfekvő virágszigetet, amely virág-kacsákkal, virág-pávákkal, virág-virágokkal!, rózsa-dália-tulipán meg még ki tudja milyen kertekkel, pillangó- és pálmaházzal, narancsligettel, kisvasúttal, barokk kastéllyal és templommal, furcsa fákkal és simogatandó állatokkal (pl. szamár!) próbálta rabul ejteni az összes látogatója szívét. Ezután érkeztünk Erdingbe, ahol a vacsi után végre találkozhattunk egy éve nem látott bajor barátainkkal.

Ebéd a Hofbrauerei-ban

Onnantól kezdve már ők szervezték nekünk a programokat, szombaton München az Olimpiaparkkal, BMW-Welttel, Hofbrauerei-os ebéddel, harangjátékkal a Marienplatz-on; még egyik kedves kint dolgozó ifis társunkkal is tudtunk találkoznunk. Vasárnap pedig az istentisztelet, az erdingi városnézés, közös grillezés és fürdés után egy bajor estet is szerveztek nekünk, ahol bajor ételeket szolgáltak föl nekünk bajor népviseletben kedves vendéglátogatóink. Másnap az érzékeny búcsú után mi még nem haza, csak Linzbe indultunk, ahol egy kis fürdést majd városnézést követően a volt kollégiumom konyhájában még egy éjszakát aludva, kedden reggel indultunk haza, ahol szüleink és rokonaink tárt karokkal és persze végre hazai ízekkel vártak, hogy aztán töviről-hegyire beszámoljunk mindenről, amit átéltünk eme bolond hetünk, 10 napunk során!
Ajánlom mindenkinek!

További információk az idevágó facebook albumban, ahol a képek mellett a kommentárokból és képaláírásokból részletesen kiderül az egész programunk.

Gy. L. hídépítő