Metaforák sokaságát használjuk, hogy megpróbáljuk megragadni Istennel való kapcsolatunk sokszínűségét. Ha ezeket a metaforákat úgymond emelkedő sorrendben vizsgáljuk, akkor egy ámulatos progresszió bontakozik ki a szemünk előtt. Ebbe kíván betekintést adni ez a kis írás.
33,12 … Az Úr szerelmese ő, biztonságban lakik nála, oltalmazza őt mindenkor… (5Mózes 33)
- A sor alján a Fazekas és az agyag képe tárul elénk. Mi vagyunk az agyag és Isten a Fazekas.
"Ímé, mint az agyag a fazekas kezében, olyanok vagytok ti az én kezemben, oh Izráel háza!" /Jer 18,6/
- Eggyel feljebb lépünk és mi vagyunk a bárányok Isten pedig a Pásztor. Ez már egy kicsit jobb pozíció, ámde ránk nézve nem túl hízelgő, mivel a bárányok nem éppen a legintelligensebb teremtmények a világon.
"Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim," /Jn 10,14/
- Feljebb lépve mi vagyunk a szolgák és Isten az Úr. Ezen a szinten annyi előnyünk van a bárányokkal szemben, hogy a szolga legalább beteheti a lábát Ura házába. Igaz, a lábunkat jól meg kell törölnünk, kínosan ügyelnünk kell a viselkedésünkre, és nem is beszélhetünk túl sokat. A legtöbb keresztény soha nem jut ezen a ponton túl, pedig a metaforák lépcsője most még gyorsabban visz felfelé.
- Isten a gyermekeinek hív minket, Önmagát pedig Mennyei Atyánknak. Ez a szint már egy valódi bensőséges szeretet-kapcsolat lehetőségét rejti magában, ami az edény és a Fazekas között nyilvánvalóan nem tudott megvalósulni. Sőt, a bárány sem ismeri igazán a pásztor szívét, noha élvezi jóindulatának gyümölcseit.
33,12 … Az Úr szerelmese ő, biztonságban lakik nála, oltalmazza őt mindenkor… (5Mózes 33)
- A sor alján a Fazekas és az agyag képe tárul elénk. Mi vagyunk az agyag és Isten a Fazekas. "Ímé, mint az agyag a fazekas kezében, olyanok vagytok ti az én kezemben, oh Izráel háza!" /Jer 18,6/
"Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim," /Jn 10,14/
*
- Feljebb lépve mi vagyunk a szolgák és Isten az Úr. Ezen a szinten annyi előnyünk van a bárányokkal szemben, hogy a szolga legalább beteheti a lábát Ura házába. Igaz, a lábunkat jól meg kell törölnünk, kínosan ügyelnünk kell a viselkedésünkre, és nem is beszélhetünk túl sokat. A legtöbb keresztény soha nem jut ezen a ponton túl, pedig a metaforák lépcsője most még gyorsabban visz felfelé.
- Azonban van valami, ami még a legjobb szülő-gyermek kapcsolatból is hiányzik: a barátság a közösség olyan szintjét nyitja meg, ami a szülő és ötéves gyermeke között nem valósulhat meg. Jézus a barátainak hív minket.
- Van viszont egy még magasabb szintje a közösségnek és a bensőségességnek, ami a metafora lépcső csúcsán vár ránk. Isten az Ő szerelmeseinek hív minket.
- Van viszont egy még magasabb szintje a közösségnek és a bensőségességnek, ami a metafora lépcső csúcsán vár ránk. Isten az Ő szerelmeseinek hív minket.
John Eldredge
Magyar fordítás: ahitatok.hu
Gy. L. hídépítő
Gy. L. hídépítő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése