A mai napra, nemzeti ünnepünkre Gömbös Tamás történész hallgató barátunk írt cikket, a magyar fiatalság szerepéről a világ megváltoztatásában, akik a Szovjetunió későbbi felbomlásának első köveit rakták le, valamint hírt adva nyugat felé, először hívták fel annak figyelmét a kommunizmus diktatúrájának szörnyűségére. Fogadjátok szeretettel az írást!
Az 1956-os forradalomnak és szabadságharcnak ezekben a napokban ünnepeljük 56. évfordulóját, már önmagában ez is szép egybecsengés, de emellett van még valami, 1956. október 23 szintén keddre esett, mint idén. Ilyen szép, dupla egybevágás is ritkán van.
Az ifjúságnak mindenben kiemelkedő szerepe volt, ugyanis az érlelődő és már-már lappangó lángot végre ők gyújtották meg. 1956. október 16-án a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának nagy előadótermében, az un. Auditorium Maximumban alakult meg a MEFESZ: Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége, ami végleg megtörte a kommunista ifjúsági szövetség egyeduralmát. A forradalom lángját lelkes szegedi egyetemisták vitték fel Budapestre, s szónoklatot tartottak a Műegyetemen, ahonnan az egész tüntetés és felvonulás megszerveződött és kiindult. Így hát elmondhatjuk, hogy a forradalom lángját az ifjúság buzgó mécsese lobbantotta fel!
A fiatalok végig jeleskedtek, s ott voltak az ávósok és szovjet katonák elleni legvéresebb tűzharcokban, s bizony tömegével az áldozatok között is. 21-én egy megemlékezésen volt szerencsém hallani Murányi Levente országgyűlési képviselőt, s 56-os forradalmárt, majd később elítéltet. 16 éves volt 1956. októberében, s 23-án este a rádiónál fogott fegyvert. Elmesélte, hogy aznap este tanult meg géppisztolyt kezelni.
A pesti srácok, ugyanis ez a sokat elmondó megnevezés maradt meg legélénkebben az 56-ben harcoló fiatalokról, nem csak bátorságukkal jeleskedtek, hanem felelősségükkel is, mert visszaemlékezésekből tudjuk, hogyan atyáskodtak az idősebbek a fiatalabbak felett keményen, de következetes türelemmel. A fiatal forradalmárok és szabadságharcosok leghíresebb és legemblematikusabb alakja Pongrátz Gergely, aki több testvérével és bajtársával együtt biztos állásból sikeresen védte a Corvin-közt a szovjetekkel szemben. Többször tárgyalt a meglehetősen megosztó személyű, de egyébként evangélikus Maléter Pállal is. Pongrátz Gergely maga számolt be több dokumentumfilmben, hogy mit jelentett 24 éves ifjúként számára a fiatalabb bajtársainak a vezetése, vigyázása és nyugtatása.
Visszatérve Murányi Levente szavaihoz, elmondta, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc sebet ejtett a bolsevizmus óriási vörös kolosszusának Achilles-sarkán, kis sebet ugyan, de maradandót, mert innentől a Szovjetunió nem tudott abban az álszerepben tetszelegni, hogy ő a munkásság és diákság érdekeiért harcol, ugyanis belőlük nagyon sokan véreztek el Pesten a szovjet gépfegyverek sortüzeiben. Ez a seb a Szovjetunió 1989-90-es bukásáig ott tátongott és sosem gyógyult be teljesen.
Ma Keszthelyen volt szerencsém ökumenikus istentiszteleten részt venni a forradalomra emlékezve, ahol Tál Zoltán atya az akkori kalocsai érsek forradalmárokért írott imádságát olvasta fel. Ebben elhangzott, hogy ők a legtöbbet adták, amijük csak volt, mert Jézus Krisztus óta tudjuk, hogy „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért.” /Jn 15,13/
Hajtsunk fejet szeretettel, tisztelettel és emlékezéssel azok előtt akik nem sajnálva életüket akárhogy, de szembe szálltak egy gonosz és embertelen rendszerrel, s ők is hozzájárultak ahhoz, hogy nekünk egy boldogabb jelenünk legyen!
Gömbös Tamás hídépítő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése