Ajánló - "Hogyan tovább, egyház?"

Az EFO-n még nem esett szó eddig a "Híd" elnevezésű evangélikus missziói magazinról, így hát úgy gondolom, hogy éppen itt az ideje. Érdekes a szlogenünk és a magazin neve közötti kapcsolat, hiszen amikor a mottónkon gondolkoztunk, még nem ismertem a "Hidat". Az Evangélikus Missziói Központ negyedévente megjelenő kiadványának idei I. száma a különböző "válságokat" járta körül és - szülői ajánlásra :) - megakadt a szemem Garádi Péter cikkén, amely az evangélikus egyház strukturális problémáira és világít rá. Azt hiszem van mit építenünk...

Biztos, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház a megfelelő méretű „ruhát hordja”? Az egyház céljaiban és felépítésében tudott-e alkalmazkodni az el múlt 100 esztendő, különösen is az elmúlt huszonöt év folyamataihoz?

Szükség kényszerítette új célokkal és szervezettel

Nyolcvanhárom éves édesanyám selejtezi a ruhatárát. A két-három évtizeddel ezelőtti ruháiban elvész, hiszen tíz centivel alacsonyabb már. A londoni metró alagútjainak többségét több mint száz évvel ezelőtt fúrták. A metrókocsik méretét az alagutak keresztmetszete határozza meg. A ma átlagosan tíz centiméterrel magasabb utazóközönség az oldalsó állóhelyeken az szívesen csökkenő magasságú tető alatt csak félrebillentett fejjel tud utazni.

Durva számok  

Trianon után, 1920-ban a maradék országban közel 500 000 ember vallotta magát evangélikusnak. Ez a lakosság 6,2%-a volt. Az előző század negyvenes éveinek végére 460 000 hívünk maradt (4,9%), úgy, hogy az ország lakossága a háború ellenére 1920 és 1949 között 1,3 millió fővel nőtt. A 2001-es népszámláláskor 303 000-en jelölték be, hogy ők evangélikusok, az akkori lakosság 2,9%-a. Püspök szájából hallottam, hogy 20-30 ezer rejtőzködőt saccolnak, aki evangélikus, de ezt nem regisztráltatta. Ma egyházunk egyes vezetői szorongva várják az őszi népszámlálás eredményeit. Vajon milyen mértékű a további fogyás, és arányaiban nagyobb-e, mint az ország lakosságánál, valamint a többi történelmi felekezetnél mért csökkenés?

Szórványosodás „ezerrel”

A kis népek fogyását vizsgáló kutatók a migrációs folyamatokban látják a korábban stabil létszámú népek népesség - csökkenésének okát.  A magyarországi evangélikusság abszolút és százalékos csökkenését a vészes és végletes szórványosodás kísérte, illetve erősítette fel. Ennek több oka van, de a két legjelentősebb a migráció és a vegyes házasságok. A korábbi evangélikus régiók (Nógrád, Békés, Kemenesalja, Nyíregyháza, Győr-Sopron környéke stb.) evangélikussága folyamatosan fogy, az innen elszármazottak szétszóródnak az ország területén, ami az evangélikus identitás eltűnésének leggyorsabb módja.

A népegyház végnapjai

Egy konferencián előadásomnak az a mondata, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház romokban hever, „kiverte a biztosítékot”. A népegyházra gondoltam, mely több száz éven keresztül egyházi életünk és egyházszervezetünk jellemzője volt. Az eddig bemutatott számok tanúskodnak arról, hogy ez a korszak lezárult. Sok öröm és áldás érte az egyházat az elmúlt időszakban, szolgálata révén más felekezetekkel együtt hozzá tudott járulni ahhoz, hogy nemzedékek halljanak Jézus Krisztusról, a Megváltóról és Szabadítóról, hogy egyedül a Vele járt életnek van jövője.  Az ÜZENET, amit az egyháznak képviselnie és továbbadnia kell, ma sem változott, mert az állandó. Ehhez a küldetéshez ma a régi keretek, beidegződések és gondolkozás már nem elégségesek. Ezt napnál is világosabban mutatják az egyházi statisztika számai és a tendenciák, hiszen három temetésre jut egy keresztelő, három keresztelőre egy konfirmáció. Tíz elvesztett hívünkre pedig egy, aki „kívülről” jön. A minap mondta valaki, hogy nagyon leterhelt a püspök, szerteágazó feladatai vannak, mennyire nem napi 8-10 órás szolgálat ez. Igen, én is így tudom, de pontosan ez világít rá, hogy valami nem stimmel, mert püspökeink rengeteget dolgoznak, miközben az egyház lassan elfogy alóluk.

Új célok

Elgondolkodtam azon, hogy az országban az evangélikus egyházközségek tekintetében fehér foltokon miért nincsenek gyülekezetek? Erre a látszólag bárgyú kérdésre a „népegyházi szervezettség válasza”: Ott evangélikusok sincsenek. Jó, de 150 évvel ezelőtt Pápua Új-Guineában sem voltak evangélikus gyülekezetek, Mato Grossóban (Brazília) sem és Kenyában sem, most meg vannak. Valakik odavitték az evangéliumot. Ma a fehér foltokban nem kell már attól félni, hogy más felekezetektől történne a halászás, mert az újpogányság és a felekezethez nem tartozás mértani haladvány szerint nő. Ma a Magyarországi Evangélikus Egyháznak a Cserehát kis falvai, a budapesti „nyócker”, Tatabánya lakótelepe és az Ormánság a Pápua Új Guineái, Mato Grossói és Kenyái. A címben célokról írtam, mert azon túl, hogy egyházunknak fel kell fedeznie a fehér foltokat, revitalizálni kell a még feléleszthető gyülekezeteit is. A 2002. évi tiszai cianidszennyezés után a vízi élet újraindítását nevezték a hidrobiológusok revitalizációnak. Egyházunkon végigsöpört a szekularizáció és a szórványosodás pusztító szennyezése. Ezért tartunk ott, hogy a ma még papíron nagy gyülekezetek hatalmas templomaiban vasárnaponként a helyek 80–90%-a üres, kisebb településeken pedig 10-20 idős ember hallgatja a lelkészt. A fellelhető evangélikusok túlnyomó többségének távolléte bizonyítja, hogy valami nagyon nem stimmel az egyházban. Ahol még van evangélikusság, ott a felekezeten kívüliek megszólításán túl hittestvéreink utolérése és a gyülekezeti élet újraindítása megkerülhetetlen feladat.

Új gondolkodás, eszközök és módszerek

Az új célokhoz új gondolkodás, eszközök és struktúra szükségeltetik. Az Úr Jézus gyökeresen szakított a rabbik gyakorlatával, és nem a zsinagógában ülve várta az érdeklődőket, hanem ő ment személyesen, a kánai lakodalomtól kezdve vámszedők magánházaiig, a Genezáret-tó  partjától a samáriai kútig, számtalan helyre, hogy az „érdeklődést felkeltse”. A missziót kell gondolkodásunk középpontjába helyezni, a lelkészképzéstől a gyülekezeti életig minden szinten! Az embereket nem a templomban kell várni, hanem kimenni hozzájuk. Ehhez szakítani kell a jelenlegi rendszerrel, mely lelkész- és templomközpontú! A templomba várjuk a híveket, elvárjuk, hogy eltartsák lelkészüket, fenn tartsák gyülekezetüket, legyenek aktívak és az 1%-os rendelkezéseknél, valamint a népszámláláskor gondoljanak a Magyarországi Evangélikus Egyházra.

A gyakorlat nyelvére fordítva:

A Hittudományi Egyetemen be kell indítani a misszionáriusképzést. Erről a középszintű (bibliaiskolai) oktatásnál is gondoskodni kell. Regionális Missziói Központokat kell létrehozni az országban, első lépésben öt-tízet, amelyekből kiindulva régiós misszió és gyülekezetplántálás folyik. A lelkészek munkáját a nagy gyülekezetekben rendszeresen értékelni kell, feltéve a kérdést, hogy a még jelentős számú helyi evangélikusság ellenére miért oly ványadt a gyülekezeti élet, miért nem vonzó a gyülekezet. A megélhetési papoktól meg kell válni! Vizsgálni kell, hogy egyes nagyvárosokban miért nem alakulnak második evangélikus gyülekezetek, amikor például baptisták igen. Pest belső kerületeinek kiüresedett gyülekezetei új és egységesített struktúrában a városmisszió alapjait kellene, hogy lerakják. Erre a New York-i Harlemtől London hajdani munkás kerületeiig számos példa van. Szükséges fő- vagy mellékállású, elkötelezett, megújult életű laikus testvérek szolgálatba állítása, a ma még fogyó anyagyülekezetekben és szórványaikban. Az evangélikus óvodáknak és iskoláknak ma több a „píár” funkciója, mint az egyházépítésben vállalt szerepe. Meg kell vizsgálni, hogy miért, és ezen hogyan lehet változtatni! Arra ne hivatkozzon senki, hogy ezeknek az oktatás és nevelés az elsődleges feladata, mert azt sok állami intézmény legalább ennyire jól vagy jobban elvégzi! A fentiekhez minden bizonnyal az országos egyház, az egyházkerületek és az egyházmegyék működését alapjaiban meg kell változtatni. Nem hozzáigazítás, ha nem új felépítmény szükséges! E cikk keretei csak a gondolatébresztésre adnak lehetőséget, a részletek kidolgozására és a teljességre nem. Kedves Olvasó! Hagyd, hogy elszabaduljon a fantáziád, mert még az extra és extrém gondolatok is jobbak, mint a semmilyenek. Az egyházban az üres fejnél már csak a Jézus nélküli üres szív a rosszabb!

Forrás:
http://misszio.lutheran.hu/2007/iratmisszio/201201/hid-2012-marc.pdf