Az EFO-n még nem esett szó eddig a "Híd" elnevezésű evangélikus missziói magazinról, így hát úgy gondolom, hogy éppen itt az ideje. Érdekes a szlogenünk és a magazin neve közötti kapcsolat, hiszen amikor a mottónkon gondolkoztunk, még nem ismertem a "Hidat". Az Evangélikus Missziói Központ negyedévente megjelenő kiadványának idei I. száma a különböző "válságokat" járta körül és - szülői ajánlásra :) - megakadt a szemem Garádi Péter cikkén, amely az evangélikus egyház strukturális problémáira és világít rá. Azt hiszem van mit építenünk...
Szükség
kényszerítette új célokkal és szervezettel
Nyolcvanhárom éves édesanyám selejtezi a ruhatárát. A két-három
évtizeddel ezelőtti ruháiban elvész, hiszen tíz centivel alacsonyabb már. A
londoni metró alagútjainak többségét több mint száz évvel ezelőtt fúrták. A metrókocsik
méretét az alagutak keresztmetszete határozza meg. A ma átlagosan tíz
centiméterrel magasabb utazóközönség az oldalsó állóhelyeken az szívesen
csökkenő magasságú tető alatt csak félrebillentett fejjel tud utazni.
Durva számok
Trianon után, 1920-ban a maradék országban közel 500 000
ember vallotta magát evangélikusnak. Ez a lakosság 6,2%-a volt. Az előző század
negyvenes éveinek végére 460 000 hívünk maradt (4,9%), úgy, hogy az ország
lakossága a háború ellenére 1920 és 1949 között 1,3 millió fővel nőtt. A
2001-es népszámláláskor 303 000-en jelölték be, hogy ők evangélikusok, az
akkori lakosság 2,9%-a. Püspök szájából hallottam, hogy 20-30 ezer rejtőzködőt saccolnak,
aki evangélikus, de ezt nem regisztráltatta. Ma egyházunk egyes vezetői
szorongva várják az őszi népszámlálás eredményeit. Vajon milyen mértékű a
további fogyás, és arányaiban nagyobb-e, mint az ország lakosságánál, valamint
a többi történelmi felekezetnél mért csökkenés?
Szórványosodás
„ezerrel”
A kis népek fogyását vizsgáló kutatók a migrációs
folyamatokban látják a korábban stabil létszámú népek népesség - csökkenésének
okát. A magyarországi evangélikusság
abszolút és százalékos csökkenését a vészes és végletes szórványosodás kísérte,
illetve erősítette fel. Ennek több oka van, de a két legjelentősebb a migráció
és a vegyes házasságok. A korábbi evangélikus régiók (Nógrád, Békés,
Kemenesalja, Nyíregyháza, Győr-Sopron környéke stb.) evangélikussága
folyamatosan fogy, az innen elszármazottak szétszóródnak az ország területén,
ami az evangélikus identitás eltűnésének leggyorsabb módja.
Egy konferencián előadásomnak az a mondata, hogy a
Magyarországi Evangélikus Egyház romokban hever, „kiverte a biztosítékot”. A
népegyházra gondoltam, mely több száz éven keresztül egyházi életünk és
egyházszervezetünk jellemzője volt. Az eddig bemutatott számok tanúskodnak
arról, hogy ez a korszak lezárult. Sok öröm és áldás érte az egyházat az elmúlt
időszakban, szolgálata révén más felekezetekkel együtt hozzá tudott járulni
ahhoz, hogy nemzedékek halljanak Jézus Krisztusról, a Megváltóról és
Szabadítóról, hogy egyedül a Vele járt életnek van jövője. Az ÜZENET, amit az egyháznak képviselnie és
továbbadnia kell, ma sem változott, mert az állandó. Ehhez a küldetéshez ma a
régi keretek, beidegződések és gondolkozás már nem elégségesek. Ezt napnál is
világosabban mutatják az egyházi statisztika számai és a tendenciák, hiszen
három temetésre jut egy keresztelő, három keresztelőre egy konfirmáció. Tíz
elvesztett hívünkre pedig egy, aki „kívülről” jön. A minap mondta valaki, hogy
nagyon leterhelt a püspök, szerteágazó feladatai vannak, mennyire nem napi 8-10
órás szolgálat ez. Igen, én is így tudom, de pontosan ez világít rá, hogy
valami nem stimmel, mert püspökeink rengeteget dolgoznak, miközben az egyház
lassan elfogy alóluk.
Új célok
Elgondolkodtam azon, hogy az országban az evangélikus
egyházközségek tekintetében fehér foltokon miért nincsenek gyülekezetek? Erre a
látszólag bárgyú kérdésre a „népegyházi szervezettség válasza”: Ott
evangélikusok sincsenek. Jó, de 150 évvel ezelőtt Pápua Új-Guineában sem voltak
evangélikus gyülekezetek, Mato Grossóban (Brazília) sem és Kenyában sem, most
meg vannak. Valakik odavitték az evangéliumot. Ma a fehér foltokban nem kell
már attól félni, hogy más felekezetektől történne a halászás, mert az
újpogányság és a felekezethez nem tartozás mértani haladvány szerint nő. Ma a
Magyarországi Evangélikus Egyháznak a Cserehát kis falvai, a budapesti
„nyócker”, Tatabánya lakótelepe és az Ormánság a Pápua Új Guineái, Mato Grossói
és Kenyái. A címben célokról írtam, mert azon túl, hogy egyházunknak fel kell
fedeznie a fehér foltokat, revitalizálni kell a még feléleszthető gyülekezeteit
is. A 2002. évi tiszai cianidszennyezés után a vízi élet újraindítását nevezték
a hidrobiológusok revitalizációnak. Egyházunkon végigsöpört a szekularizáció és
a szórványosodás pusztító szennyezése. Ezért tartunk ott, hogy a ma még papíron
nagy gyülekezetek hatalmas templomaiban vasárnaponként a helyek 80–90%-a üres,
kisebb településeken pedig 10-20 idős ember hallgatja a lelkészt. A fellelhető
evangélikusok túlnyomó többségének távolléte bizonyítja, hogy valami nagyon nem
stimmel az egyházban. Ahol még van evangélikusság, ott a felekezeten kívüliek
megszólításán túl hittestvéreink utolérése és a gyülekezeti élet újraindítása
megkerülhetetlen feladat.
Új gondolkodás,
eszközök és módszerek
Az új célokhoz új gondolkodás, eszközök és struktúra
szükségeltetik. Az Úr Jézus gyökeresen szakított a rabbik gyakorlatával, és nem
a zsinagógában ülve várta az érdeklődőket, hanem ő ment személyesen, a kánai lakodalomtól
kezdve vámszedők magánházaiig, a Genezáret-tó
partjától a samáriai kútig, számtalan helyre, hogy az „érdeklődést felkeltse”.
A missziót kell gondolkodásunk középpontjába helyezni, a lelkészképzéstől a gyülekezeti
életig minden szinten! Az embereket nem a templomban kell várni, hanem kimenni
hozzájuk. Ehhez szakítani kell a jelenlegi rendszerrel, mely lelkész- és
templomközpontú! A templomba várjuk a híveket, elvárjuk, hogy eltartsák
lelkészüket, fenn tartsák gyülekezetüket, legyenek aktívak és az 1%-os
rendelkezéseknél, valamint a népszámláláskor gondoljanak a Magyarországi
Evangélikus Egyházra.
A gyakorlat nyelvére
fordítva:
A Hittudományi Egyetemen be kell indítani a
misszionáriusképzést. Erről a középszintű (bibliaiskolai) oktatásnál is gondoskodni
kell. Regionális Missziói Központokat kell létrehozni az országban, első lépésben
öt-tízet, amelyekből kiindulva régiós misszió és gyülekezetplántálás folyik. A
lelkészek munkáját a nagy gyülekezetekben rendszeresen értékelni kell, feltéve
a kérdést, hogy a még jelentős számú helyi evangélikusság ellenére miért oly
ványadt a gyülekezeti élet, miért nem vonzó a gyülekezet. A megélhetési
papoktól meg kell válni! Vizsgálni kell, hogy egyes nagyvárosokban miért nem
alakulnak második evangélikus gyülekezetek, amikor például baptisták igen. Pest
belső kerületeinek kiüresedett gyülekezetei új és egységesített struktúrában a
városmisszió alapjait kellene, hogy lerakják. Erre a New York-i Harlemtől
London hajdani munkás kerületeiig számos példa van. Szükséges fő- vagy
mellékállású, elkötelezett, megújult életű laikus testvérek szolgálatba
állítása, a ma még fogyó anyagyülekezetekben és szórványaikban. Az evangélikus
óvodáknak és iskoláknak ma több a „píár” funkciója, mint az egyházépítésben
vállalt szerepe. Meg kell vizsgálni, hogy miért, és ezen hogyan lehet
változtatni! Arra ne hivatkozzon senki, hogy ezeknek az oktatás és nevelés az
elsődleges feladata, mert azt sok állami intézmény legalább ennyire jól vagy
jobban elvégzi! A fentiekhez minden bizonnyal az országos egyház, az
egyházkerületek és az egyházmegyék működését alapjaiban meg kell változtatni.
Nem hozzáigazítás, ha nem új felépítmény szükséges! E cikk keretei csak a
gondolatébresztésre adnak lehetőséget, a részletek kidolgozására és a
teljességre nem. Kedves Olvasó! Hagyd, hogy elszabaduljon a fantáziád, mert még
az extra és extrém gondolatok is jobbak, mint a semmilyenek. Az egyházban az
üres fejnél már csak a Jézus nélküli üres szív a rosszabb!
A diagnózis kétségkívül valós elemeket tartalmaz.Hibája, hogy nem ismeri pl. az evangélikus óvodák és iskolák hatását. Ahol felpezsdül az élet, mert Jézus Krisztust hagyják munkálkodni, ott a felnőtt keresztelő és konfirmáció egyre gyakoribb.Kétség kívül a temetések nagy számával folyamatosan veszítjük hűséges gyülekezeti tagjainkat. Ugyanakkor van, ahol már nem negatív a mutató!!!
VálaszTörlésÉs kedves Ildikó kik lesznek beiratkozva az Evangélikus iskolákba és óvodákba, hogy azok áldásos hatásai érezhetőek legyenek?
VálaszTörlésMert hogy gyerekek azok nincsenek. Talán még nem tünt fel, hogy egy egész generációnyi magyar fiatal vándorolt el a hazából. És akik még nem mentek el azok tervezik.
Úgyhogy a megszületendő magyar gyermekek Németországban, Svájcban, Londonban, Írországban látják majd meg a napvilágot.
Persze pont ez volt a cél Magyarország tönkretételekor. De sebaj, lesznek majd kis Dávidkák meg Sárák, akik az üres lakóparkokba betelepítendő honfoglalók izraelta hitközségeit fogják feltölteni.
Az evangélikusok, a magyarokkal együtt kipusztulnak. Ámen.
Kedves Ildikó, a facebookos hozzászóláshoz annyit reagálnék, hogy szerintem a cikk "gyógymódot" is kínál a végén, bár kétség kívül a diagnózis beismertetése inkább cél. Véleményem szerint a jelenlegi hibák beismerése után lehet csak elkezdeni építkezni és "gyógyítani", ilyen szempontból nem érzem a cikk hibájának, hogy inkább erre a részre fókuszált, sőt.
VálaszTörlésA második hozzászólástól elhatárolódok. Ez elsősorban politikai kérdés.