Egy számomra nagyon fontos történetet hoztam nektek első áhítatom alkalmából, hiszen én is hajlamos vagyok „beleesni” olykor a csapdába, és elhitetni magammal, hogy túl bűnös vagyok ahhoz, hogy meghallgatásra találjak, vagy, hogy ez a feladat egyedül is menni fog, nem zaklatom vele az amúgy is elfoglalt Urat. Fogadjátok szeretettel ezt a kis történetet, és emlékeztessen titeket is, hogy sose lehet olyan mély a gödör, hogy Jézus utánunk ne másszon.
Volt egyszer egy ember, aki sétált az erdőben. A séta közben egyszer csak beleesett egy nagy gödörbe. Az ember kétségbe esett, sírt, és kesergett. Jól tudta, hogy ha nem sikerül kijutnia onnan, akkor az a gödör lesz a sírverme. Egyszer csak hangot hallott. Egy ember ment arra, méghozzá Buddha. Az ember elkezdett kétségbeesetten kiabálni, hogy segítsen rajta. Buddha azonban ezt válaszolta neki: Nem segíthetek én rajtad! Feszítsd meg minden erődet, és akkor egymagad is ki fogsz tudni mászni a gödörből! A tanács elmondása után aztán továbbment. A gödörben raboskodó ember rövid gondolkodás után arra jutott, hogy talán nagy nehezen sikerülhet megvalósítania a kapott tanácsot.
Bár eléggé megütötte magát miközben leesett a gödörbe, de tudta azt, hogy nem akar ott meghalni. Az ember elhatározta magát. Minden erejét összeszedte, és megpróbált onnan kimászni. Minden tagja fájt, de néhány kiálló gyökér segítségével sikerült feljebb jutnia nagy küzdelmek árán. Már nagyon közel jutott a gödör tetejéhez, de mielőtt kijutott volna visszazuhant, miközben sok por, kosz és kövek hullottak az arcába. Ettől az eséstől már olyan súlyosan megsérült, hogy képtelen lett volna újra próbálkozni.
Reményei azonban nem oszlottak szerte. Újra hangot hallott odafentről. Ezúttal aki arra járt nem más volt, mint Mohamed. A földön fekvő ember felkiáltott: Könyörgök, segíts rajtam, nem tudok kimászni, könyörgök segíts! Mohamed erre a kérésre viszont csak annyit felelt: Nem véletlenül ért téged ez a szenvedés! Nagyon is megérdemled azt, hogy odakerültél, biztos, hogy valami szörnyűséget követtél el, és a miatt súlyt téged jogosan ez a szörnyű vétek! Ezek után pedig hátat fordítva tovasietett, mielőtt a gödör alján fekvő ember még bármit is szólhatott volna.
A verem alján szenvedő ember teljes mértékben magába roskadt. Valóban igaza volt annak az előbbi embernek! –mondta kétségbe esve - Én egy szörnyű ember vagyok! A múltkor is, hogy megbántottam a szomszédom, mikor direkt levágtam a gyümölcsfájának az ágát, ami áthajolt a mi kertünkbe, pedig külön megkért arra, hogy ne tegyem. A gyerekemnek is megígértem, hogy elmegyek az előadására pedig nagyon jól tudtam, hogy nem fogok tudni elmenni. Rengetegszer vetettem gáncsot a barátaimnak a munkahelyemen, hogy előrébb juthassak a ranglétrán. Hányszor beszéltem ki másokat a hátuk mögött, hányszor csaptam be másokat, sokszor szánt szándékkal is.
Így folytatta a gödör alján lévő ember a kesergését, és meg se hallotta, hogy még egy ember felfigyelt rá. Nem más volt ez az ember, mint Jézus. Az ember annyira siránkozott, hogy nem vette észre azt sem, hogy minden szó nélkül lemászott hozzá Jézus a gödör aljára. Jézus fogta az embert, a vállára vette, és kimászott vele a gödörből. Megmentette őt.
A gödörbe esett ember történetét egy igehirdetés részeként hallottam először. Ott a felolvasása után az igét hirdető teológushallgató felhívta figyelmünket, hogy ő most itt befejezte ugyan, de ez a történet most is tart, csak a szereplők változnak. És bizony attól függően éppen „milyen lábbal keltem ki az ágyból” lehetek én a verembe esett ember, vagy az, akit most itt épp Buddha, vagy Mohamed személyesít meg. De felhívták a figyelmem arra is, hogy egy szerep változatlan, és az Jézusé, akinek csak a szeretet számít.
Juhász Orsi hídépítő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése