Ma részt vettünk párommal a szegedi evangélikus istentiszteleten. Mivel csütörtök a focim napja, évközben a bajnokság vége előtt nem nagyon jutottam el a heti
"csütörtök estehatos istentiszteletre". Most azonban eldöntöttem, hogy mindenképp elmegyek. Kiderült megérte, hiszen a lelkészúr egy érdekes történetét mesélte el. Még 30 éve, már gyakorló lelkészként Németországban, Tübingenben folytatott tanulmányokat. Az egyik május végi csütörtök reggelén, bandukolva az egyetem felé, zárt kapukat talált. Nem értette. Amúgy is gyanús volt neki a hétköznapokhoz képest kicsi forgalom, és az ünneplőbe öltözött nép, akik a templom fele indultak. Mennybemenetel ünnepe volt. Épp, mint ma. Mi megemlékezünk róla? Egy kis segítséget kapunk hozzá. Álljunk meg egy pillanatra. :)
Az Úr Jézus pedig miután ezeket mondta nekik, felemeltetett a mennybe, és az Isten jobbjára ült.
Azok pedig elmentek, hirdették az igét mindenütt, az Úr pedig együtt munkálkodott velük, megerősítette az igehirdetést a nyomában járó jelekkel. /Mk 16,19-20/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése