2014. január 21.

A Föld "legsötétebb" országa: Észak-Korea

Észak-Korea az az ország, ahol a keresztényeket a legsúlyosabban üldözik. Ebben az országban hivatalosan NINCS KARÁCSONY! JÉZUS KRISZTUST SZÁMŰZTÉK AZ IDŐSZÁMÍTÁSBÓL!

A 2009-es év Észak-Koreában 97-es évnek neveztetik, mert 97 évvel ezelőtt született „a nagy vezér“ Kim Il Sung, aki 1994-ben halt meg, azóta őt „örök napként“ kell tisztelni. Az fia, Kim Jong Il az egész országban üldözteti a titkos rendőrség által a keresztényeket és a harmadik generációig szándékozza őket kiírtani.

Az embereknek Kim Il Sung-ot és Kim Jong Il-t istenként kell imádniuk. Aki nem hajol meg az országszerte felállított hatalmas Kim Il Sung-szobrok előtt, az az ember annak a veszélynek van kitéve, hogy munkatáborba viszik. A nép szenved a korrupció által okozott éhinségtől. 30 munkatáborban szenved kb. 200.000 ember kegyetlen kínzások alatt. 70.000 keresztény van munkatábori fogságban, mert az állam ellenségeinek tekintik őket. Kínzások, kivégzések és embertelen kísérletek történnek minden nap. A foglyoknak napi 18 órát kell dolgozniuk, mint rabszolgáknak.

Soon Ok Lee asszony 1994-ben szabadult ki 6 év munkatábori fogság után. "Imádkozzatok Észak-Koreáért!" - kéri a könyvében. A keresztények szenvednek a táborokban a legtöbbet. Némelyeket brutálisan bántalmaztak, hogy soha többé ne tudjanak az égre feltekinteni. Másokat leöltek vagy a fogolytársaikért haltak meg. De sokan énekeltek, amíg ütlegelték őket. Soha nem láttam olyan keresztényt, aki Urát megtagadta volna.

Az iskolákban a tanárok szisztematikusan kikérdezik a gyerekeket, hogy a szüleiknek van-e Bibliájuk. Egyszer egy gyermek kikotyogta, hogy a nagymamája a fotelban rejtett el egy Bibliát. Ezért az egész családot munkatáborba hurcolták. Ri Hyon-Ok-ot, egy 33 éves hölgyet 2009 nyarán bibliaterjesztésért nyilvánosan kivégezték, és a férjét a szüleivel egy büntetőtáborba szállították.

Ennek a rendszernek soha sem sikerült, Krisztus testét Észak-Koreában megsemmisíteni. A súlyos üldöztetés ellenére mégis kb. 200.000 keresztény van az országban. A „földalatti“ találkoznak kis házi gyülekezetekben, behúzzák a függönyöket és suttogva énekelnek. Kívülről megtanult bibliarészletekkel erősítik egymást. A nehézségek ellenére növekszik az egység a keresztények között. A házigyülekezetek szövetkeztek és életre hívtak egy imakampányt. Imádkozni akarunk az országunkért. Kérünk, imádkozzatok velünk, hogy az evangélium átformálja az országunkat és hogy legyen erőnk, hogy hűek maradjunk Jézushoz. Ez a kérésük üldözött testvéreinknek.

Egy különösen megrázó fejezet Soon Ok Lee könyvéből, csak erős idegzetűeknek:

Az öntöde

Egy estén Február 1992-ben az öntődébe mentem. A napi munka már majdnem véget ért és nekem kellett a produkciót ellenőriznem. Láttam, amint 8 keresztény fogoly egy nagy metálkondért cipelt, amelyben olvasztott érc volt. Egy felügyelő szidalmazta őket hangos átkozódások közepette: Holnap megint átnevelés lesz, amiért ennyire csökönyösek vagytok! Holnap meg lesznek tisztítva a gondolataitok! Holnap mindenkinek elfogjátok mondani, hogy a Menny csak egy mese, különben meg lesztek ölve! Megértettétek ezt?

Egyikük sem felelt a felügyelőnek. A következő nap egy fontos nap volt az átnevelő programban és mindenképpen azt akarta, hogy ezek a keresztények megtagadják a hitüket. Ráüvöltött a férfiakra: Miért nem válaszoltok nekem? Azonnal válaszoljatok! De ők továbbra is hallgattak. A felügyelő átkozódott: Ti kurvák fiai! Gyertek ide, mind a nyolcan, a padlóra veletek, arccal lefelé! Odaléptek, letérdeltek és lehajtották a fejeiket. A felügyelő odakiáltott néhány többi fogolynak: Ezeknek a disznóknak egy leckére van szükségük! Úgy tesznek, mintha nem ismernének engem! Hozzatok égő fémet a kályhából és öntsétek rájuk! A munkások arca fehérre vált. A folyékony fém több mint 1.000 fokos volt. Tétováztak. Velük együtt akartok meghalni? - ordított rájuk a felügyelő.

A munkások elszaladtak, hogy egy kondért hozzanak olvasztott fémmel. Ráöntötték a fémet a nyugodtan ülő keresztényekre. Hirtelen égő hús szaga érződött. Láttam, amint a keresztények teste összezsugorodott, ahogyan a folyékony fém a testükbe égett. A padlóra estem, majdnem elveszítettem az eszméletemet ettől a sokktól. Egyszer csak hallottam, hogy eszelősen üvöltök. Más foglyok is kiáltottak, amint a 8 keresztény meghalt. Ránéztem a holttestekre. Mit hittek ezek az emberek?! Mi lehetett nekik fontosabb az életüknél?! Azokban az években ott a táborban sok keresztényt láttam meghalni. Egyikük sem tagadta meg azt az Istent, aki a Mennyben van. Pedig csak annyit kellett volna mondaniuk, hogy már nem hisznek Istenben és akkor szabadon engedték volna őket. Mért nem féltek ezek az emberek a haláltól? Az ő hihetetlen hitük egy nagy kérdést hozott fel a szívembe: Mit láttak ezek az emberek? Mi volt nekik - ami nekem nem volt?!

Forrás: ujremeny.hu

4 megjegyzés:

  1. Ilyen es ehhez hasonlo törteneteket ismerek. Nem Koreabol, a masodik vilaghaborubol. Ez nekem nem uj. Es tudom, hogy minden egyes masodpercben szenved valaki ezen a földön. Akkor is, ha nem olvasok rola. Nem kell rola olvasnom, anelkül is tudom. Ez nekem borzalom. Függetlenül attol, hogy valaki kereszteny-e, vagy sem.

    Ezzel kapcsolatban ket megfigyelesem van:
    1. Miert mindig csak azok mellett allunk ki, akiknek a csoportjahoz tartozonak valljuk magunkat? Miert nem csak ugy altalaban azok mellett, akik valamilyen okbol aldozatta valnak, akiknek valamilyen okbol aldozatta kell lenniük? Jezus nem ezt tette? Annak, aki fajdalmat akar okozni, mindegy milyen okbol teszi. Talani fog ra okot, hogy fajdalmat okozhasson. Hogy kereszteny vagy eppen zsido vagy muszlim. Tök mindegy. A masodik vilaghaboruban a zsidok voltak soron, Jugoszlaviaban a muszlimokat irtottak, most Eszak-Koreaban a keresztenyeket. A pokol a földön van, a kerdes csak mindig az, eppen hol. Borzalom.

    2.Mindig van egy par elmebeteg a vilagon, aki hatalomra kerül es visszael vele. De ezek mindig kevesen vannak es tömegeknek parancsolnak. Ha a tömegek összefognnak es nem lennenek hajlndok teljesiteni a parancsaikat, semmi eselyük nem lenne. Haboruzni csak ugy lehet, ha a katonak teljesitik a parancsokat es ölnek. Ha erre senki sem lenne hajlando, hanem inkabb leülne az "ellensegevel" egy pohar borra, nem lenne haboru. A kerdes: Miert nem fognak össze a tömegek? Miert teljesitenek olyan parancsokat, amik csak szenvedest okoznak? Bar nem tudom a valaszt, azert erre apukam egyik mondasa jut eszembe: "Sokan ugy gondolkodnak, miert alljak ki mellettük, hiszen semmi közöm hozzajuk, nem engem visznek. Legközelebb lehet engem visznek, de akkor mar kesö lesz. Hiszen akkor bar mar engem visznek, a többiek ugyanigy fognak gondolkodni. Nem öket viszik." Kerdes: Meddig fogjuk meg ezt csinalni? Miert nem vesszük eszre, hogy minden mindennel összefügg, es amig csak egy ember van ezen a földön, aki szenved, senkisem lehet tökeletesen boldog? Hogy az, aki szenved igenis hozzam tartozik?

    Nem tudom a valaszokat. Es ami meg rosszabb: messze van, nem tudok mit csinalni. Az imadsagon kivül persze. Lehetne valamit szervezni. Valami Nagy-Ima-Hetet Eszak-Koreaert, meg persze minden egyes emberert, akinek szenvednie kell ezen a vilagon. Mast ugyse tehetsz, de ezt lehetne. Ha valakinek lenne kedve. En örülnek neki.

    VálaszTörlés
  2. Sziasztok!

    Rég néztem felétek, de még mindig jó a blog. Köszi a változatos és színvonalas bejegyzéseket!
    Az utóbbi cikkhez és kedves előttem szólóhoz: van egy kezdeményezés, ami imára hív a békéért. A Fokoláre mozgalom indította "Time out a békéért" elnevezéssel. Minden délben megállásra hívnak és egy rövid imára, amelyben kérhetjük a békét a világ háborús területei számára. Persze belefér minden olyan hely, ahol elnyomás, erőszak dúl. Szép, hogy a világon mindenütt vannak megvalósítói ennek az imaláncnak, és így minden időzónában pont délben felhangozhat egy-egy ima, körbejárva a Földet és megvalósítva a "szüntelenül imádkozzatok" buzdítást.
    Olykor, ha olyan állapotban vagyok, én is meg szoktam állni. A déli harangszó is eszünkbe juttathatja.
    További jó munkát nektek!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Enikö! Köszönöm a valaszt. Azt hiszem enelkül kezdtem volna kicsit ledepisedni. Igy azert valamivel jobb. :)

      Törlés
  3. Egyet értek Rékával, nem csak a keresztényekért kell kiállnunk, hanem mindenkiért.
    Ebben a cikkben azzal szembesülünk, hogy bár tanultuk történelemből, hogy régen hol mikor milyen vérengzések voltak, de az mégis más egy kicsit, amikor valamiről tudjuk, hogy még most is folyik.. Tényleg csak az ima segíthet.
    A másik pedig, amit a könyv író hölgy is kiemel, hogy hihetetlen csodálkozással nézte azt, hogy mi lehet az az ok, amiért ezek a keresztények vállalták a kínzásokat, és a végén a halált? Bármikor elmehettek volna, ha megtagadják Istent. Függetlenül attól, hogy mi képesek lennénk-e erre (és hogy mit gondolunk erről), azt hiszem, hogy mindenképpen megérdemlik a megemlékezést sok társukkal együtt.

    VálaszTörlés