Már elég régen írtunk cikkajánlót, most azonban két cikket mindenképpen szeretnénk megosztani Veletek. Tegnap egy beszélgetésen előjött a "Cél szentesíti az eszközt" mondat. Ennek kapcsán beszéltünk a háborúskodás értelme-értelmetlenségéről, és így a legaktuálisabb helyről, Szíriáról. Be kell-e avatkozni a nagyhatalmaknak Nagy Testvérként, egyáltalán az folyik-e ott, amit gondolunk? Egy Magyarországon élő szíriai ember mondja el véleményét az interjúban.
A második cikket egy kedves olvasónk ajánlotta. Egy "lehetetlen küldetésről" szól, a fiatal nemzedék vallástól való eltávolodásáról, a tradíciók elengedéséről és a mások megértéséről. Érdemes mindkettőt elolvasni.
Ne haragudj, az arab tavasz nevetséges (index)
"Szíriának az erőszakhullám kezdete előtt nem volt külső adóssága, és az ország földrajzi adottságainak köszönhetően mindent meg tudtunk termelni. Mezőgazdasági termékekből sem kényszerültünk arra, hogy búzát, gabonát importáljunk, ásványi anyagaink is vannak. Ezenkívül a kutatási eredmények nagy mennyiségű kőolaj- és földgázkészletről szólnak. Mivel a Nyugat nem tudta térdre kényszeríteni az országot, ezért máshogy próbálta rákényszeríteni Szíriát, hogy engedjen. Ezért kreáltak zavargásokat, amiket az erre a célra készen álló médiában sokszorosítottak és nagyítottak fel úgy, hogy a megfelelő pillanatban a nyugati hatalmak katonailag beavatkozhassanak."
--------------------------------------------------------------------------------------------------------
Mission impossible? (ujragondolo)
"Úgy hiszem, elmúlt a tradíciók korszaka. A tradíció folytonosságot jelent, az egymást követő generációk közös nyelvét és szimbólumrendszerét. Ha ez a folytonosság megszakad, vagy háttérbe szorul, hiába próbálunk rá építeni, egyszerűen nem fogja senki érteni a nyelvet, amit beszélünk."
Mission impossible? (ujragondolo)
"Úgy hiszem, elmúlt a tradíciók korszaka. A tradíció folytonosságot jelent, az egymást követő generációk közös nyelvét és szimbólumrendszerét. Ha ez a folytonosság megszakad, vagy háttérbe szorul, hiába próbálunk rá építeni, egyszerűen nem fogja senki érteni a nyelvet, amit beszélünk."
"Van egy jó, de kicsit vulgáris megfogalmazásom a misszióra: a misszió nem önkielégítés. Nem a saját igényeimet és szükségleteimet helyezem a középpontba, hanem a másikat. Engedek, ha kell, a legalapvetőbbel kezdem. Nem hordom fenn az orromat és nem nézem ki azt, aki MÉG nem tudja, nem érti, mi a poén. Nyitok, és nem beszélek evidenciákban."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése