Fél éve, február 14-én indult útjára a párKatt.hu
katolikus társkereső. Krúdy Tamás újságíró saját házasságáról, egy
párkapcsolat gyakran fájdalmas útvesztőiről, a megtalált istenkapcsolat
hatásáról beszél.
– Úgy tudom, hogy önök boldog házasságban élnek. Hogy jutott eszükbe mégis, hogy egy társkeresőt hozzanak létre?
– Mi nem internetes társkereső segítségével találkoztunk, hanem egy
jó barátunk és Zsófi nővérének az esküvőjén. Szerelem volt első látásra.
Elég rögös volt az utunk a házasságig, és a házasságkötés után még
rögösebb, mert egy csomó mindent, amit meg kellett volna beszélnünk
előtte, nem beszéltünk meg. Kicsit úgy kerültünk össze, ahogy ma az
emberek nagy többsége.
– Szenvedélyes szerelemből?
– Igen, ami nem baj, csak utána jön a nagy pangás. Már az is szóba
került, hogy szétmegyünk, amikor nálunk is elindult egy baba. Én akkor
ennek nem tudtam örülni. Ezt nem mondtam el a Zsófinak, de érezte.
– Annyira fiatal volt?
– Nem, annyira nem, elmúltam huszonhét.
– Akkor már házasok voltak?
– Ez az együttélés ideje alatt történt. Pontosabban nem éltünk egy fedél alatt, de sokat aludtunk egymásnál.
– Mi lett a babával?
– Ez a babácska méhen belül meghalt. Akkor nyilallt belém a gondolat,
hogy valamit nagyon rosszul csinálunk. Úgy éreztem, változtatnunk kell.
Akkor találkoztunk Roska Péter atyával, aki azt kérte, döntsük el, hogy
tényleg egymást akarjuk-e házastársnak. Amikor a döntés végül
megszületett, akkor Péter atya azt mondta, hogy jó, de akkor a
házasságig éljünk önmegtartóztató életet. Ez akkor értelmetlen kérésnek
tűnt.
Krúdy Tamás, 1968-ban született. Az ELTE
kommunikáció-angol szakán végzett. Jelenleg újságíró, a Nők Lapja
olvasószerkesztője. Felesége Krúdy Zsófia, újságíró. Hat gyermekük van,
vidéken élnek.
– De megpróbálták?
– Igen, az ő kedvéért.
– Akkor még nem hittek Isten személyes szeretetében?
– A gyermeki hitből kinőttünk, de a felnőtt hitbe még nem nőttünk
bele. Egyfajta interregnumban éltünk. Fiatalon ismerkedtünk meg,
szerelem lett első látásra, de aztán az én éretlenségem miatt több évig
nem találkoztunk. Akkoriban eléggé felfokozottan éltem, bár a lelkem
mélyén mindig is éreztem, hogy Zsófi lesz a feleségem. Elkezdtem újra
udvarolni neki.
– Hogy érzi, Péter atya kérésének lettek gyümölcsei?
– Igen, de csak később. A házasságunk végül megköttetett, de a
kapcsolatunk mégis ott folytatódott, ahol abbamaradt. Én továbbra is
agglegényéletet éltem, pedig Zsófi többet várt volna el.
– Mit ért azon, hogy agglegényélet?
– Munka után fociztam, vagy söröztem a barátaimmal, és néhány sörrel a
fejemben értem haza. Úgy éreztem, ehhez jogom van, meg hát minden férfi
ezt csinálja. Akkor újra Roska Péter atya lépett közbe. Elhívott
bennünket egy MÉCS lelkigyakorlatra, ahol olyan kérdéseket tettünk fel magunknak és egymásnak is, amiket korábban soha.
– Például?
– Beszélnem kellett az Istenhez és apámhoz való viszonyomról.
Kiderült, hogy a kettő összefügg. Ahogy apámat láttam gyerekkoromban,
hasonlóan láttam Istent is. Akkor tisztáztam a szüleimmel való
viszonyomat, azt, hogy milyen hatással voltak az életemre. De szóba
került a szexualitáshoz való viszonyunk is. Erről addig szintén nem
beszéltünk.
– És kellett volna?
– Igen, mindenképp.
– Mi történt a MÉCS után?
– Új sínre került az életünk, átalakultak a hétköznapjaink is.
Rádöbbentem, hogy Zsófi boldogsága az én kezemben van. Megértettem, hogy
Isten rám bízta őt, és persze viszont. Zsófi azt mondja, hogy ő
megtapasztalta az én kiszolgáltatottságomat. De átalakult a szexuális
életünk is, ami előtte számomra nem a gyermeknemzésről szólt, hanem
csupán a kéjvágy vezérelt. A saját örömöm volt a középpontban, és nem a
kapcsolatunk elmélyítése, amiben az is benne van, hogy ha az Isten
gyermeket ad, annak is örülök.
– A Teremtőt kihagyták belőle.
– Később tapasztaltuk meg, hogy a szexualitás el is mélyítheti a
kapcsolatot, de csak együtt Istennel. Ha nincs benne a Teremtő, akkor a
szex különválaszt, és önzővé tesz.
– Megszülettek a gyerekeik.
– Igen, és mi továbbra is jártunk a MÉCS-re, és egyre többet
beszélgettünk fontos dolgokról. Később már együtt is imádkoztunk.
Eleinte az is nagyon nehezen ment, mert azt gondoltuk, hogy az ima –
magánügy.
– Segített?
– Rengeteget. Akivel együtt imádkozol, arra nem kiabálsz rá a következő pillanatban.
– Visszatérve a társkeresőre, mit várnak a parKatt.hu-tól?
– Mi nagyon sokat kaptunk az egyháztól, a papoktól, szerzetesektől.
Péter atyával rendszeresen tettünk tanúságot a házasságunkról.
Megtapasztaltuk, hogy nem vagyunk egyedül a problémáinkkal. Közben
megismerkedtünk az osztrák Kugler házaspárral, akik megkérdezték, hogy
nem volna-e kedvünk elindítani egy katolikus társkeresőt Magyarországon.
Először bizonytalanok voltunk, nem tudtuk, van-e rá igény. De utána
sokat beszélgettünk barátainkkal, majd Egerben egy papi találkozón is
megemlítettük a tervet. Az atyák egyből rákaptak, hiszen a gyónások
során tapasztalják, hogy mennyi a magányos, társra vágyó ember.
– Fiatalokra számítanak, vagy idősebbek is jöhetnek?
– Mindegy, hogy milyen korú ember, csak legyen egyházilag szabad
állapotú. Erről mindjárt a regisztráció legelején nyilatkozni kell egy
rubrika bekattintásával. Aki jó szándékú, az úgyis őszinte lesz, aki meg
nem, azt előbb-utóbb a folyamatos moderálás során úgyis kiszűrjük, vagy
a közösség jelzi, hogy nem oda való. Az osztrák példák azonban azt
mutatják, hogy ilyesmire nem nagyon van szükség. Később tervezünk közös
programokat is, lelkigyakorlatokat, ahová nem csak papokat, de
pszichológusokat is hívunk majd.
– Gondolja, hogy a gyerekkori sebeink, amiket hordozunk, és amelyek sokszor gátjai egy sikeres házasságnak, meggyógyíthatók?
– Mindenképp! Először is fel kell ismernünk a problémánkat, és Isten
segítségét kell hívnunk a gyógyulás folyamatában. Az ő segítségével
teljes, érett személyiséggé válhatunk, aki képes felnőtt módon kötődni a
másikhoz. Pál Feri szavaival élve, az intimitás tanulható. Az én életem
is jó példa erre.
Konkoly Edit
forrás: talita.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése