A mai nap, Vízkereszt napján Gömbös Tamás, szegedi ifis barátunktól közlünk ismét cikket, aki Karácsony előtt ismét többszörös keresztapává vált. Lévén hogy néhány kisgyermek után ezúttal négy felnőtt embert karolt fel Szeged utcáiról, megkeresztelve őket az evangélikus templomban. Tamás rendíthetetlenül segít néhány rászoruló szegedi családon, akik közül immár egyre többeket vont be az egyházunk életébe. Fogadjátok szeretettel írását.
Legutóbbi cikkemben beszámolhattam azokról a missziós eredményekről, amiket az Úristen rajtam keresztül is véghezvitt! Egyik áldásos gyümölcse már nyáron beérett, mikor kettő kisgyermeket kereszteltünk Szegeden és kétszeres keresztapává válhattam. December 16-án pedig négy felnőttet keresztelhettünk. A jelen állás szerint még öt kisgyermek keresztelése van tervbe véve, de kitudja, erős a gyanúm, hogy hónapokon belül még több kéréssel fordulnak hozzám, hozzánk ebben az ügyben- remélem így lesz! A felnőtt keresztelkedni vágyók sora sem zárult le, még minimum öt személy vár e szentség felvételére.
Hatalmas áldás és felelősség, hogy Sándor barátom rám bízta a felnőttek erre való felkészítését, s négyen már meg is keresztelkedtek közülük! A keresztelő kissé nehezen indult, ugyanis az volt tervbe véve, hogy gyermek-felnőtt vegyes keresztségi szertartást tartunk, ahol a négy felnőtt mellett megkeresztelünk öt gyermeket is, de sajnos a gyermekeket családi és anyagi okokból nem tudták behozni a Szeged környéki falvakból, aminek az eredménye az lett, hogy a négy felnőtt szépen megérkezett, de a gyerekek sehol sem voltak!
Én a családdal folyamatosan egyeztettem telefonon, s talán mondanom sem kell, hogy eléggé nyomasztó aggodalommal érkeztem ki a szegedi Kálvin térre az Anna kút melletti megbeszélt találkozóhelyre. Itt Sándorral folytatott telefonos beszélgetésünkben - nem kis aggodalmamra – felmerült, hogy talán jobb lenne elhalasztani a keresztelőt. Ezzel a súllyal indultunk el a templomba és kénytelen voltam nekik megemlíteni az esetleges rosszhírt. Én azonban egyenesen a templomba vezettem be őket, s szóltam Sándornak, hogy a keresztelendők megérkeztek a megbeszélésre és remélhetőleg a keresztelőre!
Innentől elindult egy csodálatos lelki kibontakozás! Mihelyt Sándor belépett a templomba és meglátta őket tudta, hogy a keresztelőnek meg kell lennie, így is lett. A megbeszélés és a gyors liturgia kiigazítás után felcsendült a szegedi evangélikus ifi gitárkíséretes éneke, amivel kapcsolatban több hozzátartozó megjegyezte, hogy még sohasem hallottak ehhez foghatóan szépet! A keresztelendők és keresztszülők oltár elé állása után megadatott, hogy én mondhattam a keresztelési beszédet, aminek elején Lk 15, 1-7 alapján felolvastam az elveszett juh példázatát. Keresztelési beszédemet a személyességre és személyes szeretetre építettem, hogy bár sokan vagyunk keresztyének – papíron kb. 2 milliárdnyian, de a Szentháromság Egy Isten számára mi mind személyesen szeretett, önálló, páratlan és megismételhetetlen apró világai vagyunk és úgy szeret bennünket, mintha mi mindannyian az egyetlenek lennénk számára. Jézusban el is jött személyesen, s az életre tanítva megmutatta a boldog élethez kellő szeretetet, szolidaritást és elfogadást, s Ő, ha egy báránya elkóborol, akkor személyesen hozza vissza, s ez a személyesség azokra a bárányokra is kiárad, akik eddig nem tartoztak az Ő aklához! Ezt a személyes szeretetet olyannyira a szívünkre szeretné helyezni, hogy érettünk önmagát is odaadta!
A keresztelő megható pillanatait tetézte mindegyikünk szeretetteljes indíttatása, ami abban csúcsosodott ki, hogy Sándor példájára megöleltük a frissen keresztelteket!
Itt Karácsony és Vízkereszt környékén jó megállni és élvezni a pillanat örömét, s az áldott ünnepek lényegén elmerengeni és örülni! Átérezni pontosan azt a személyességet, amivel az Isten a kisded Jézusban énhozzám is eljött és eljön! Reményik Sándor írja a Csendes csodák című költeményébe, hogy „Ne várj nagy dolgot életedbe, / Kis hópelyhek az örömök, / Szitáló, halk szirom-csodák: / Rajtuk át Isten szól: jövök.”
Ez a pár sor gyönyörűen kifejezi azt, hogy az Isten a mindennapokban sokszor egészen apró csodákkal, jelekkel szól hozzánk, egy lehulló virágsziromban, vagy egy odaröppenő kismadárral. Ám az, hogy a világ Teremtője sokak között értem, érted és mindenkiért egy pici, sérülékeny kisgyermekben világra született a maga egyszerűségében, csillogás és fényűzésmentességében, ez a lehető legnagyobb dolog a világon!
Ezzel a cikkel szeretném megköszönni ifj. Cserháti Sándor szegedi lelkészbarátomnak a szeretetteljes segítséget és készségességet, amit a misszióban és a keresztelők kapcsán tanúsít, hasonlóképpen a szegedi evangélikus ifinek a lelkes segítséget, zenei kíséretet és éneklést! S szeretném megköszönni a Lestyán családnak, hogy nehéz és napról napra ezer fájdalomszilánkkal görgetett életébe minden erejével igyekszik befogadni Jézus Krisztus áldásos szeretetét!
Gömbös Tamás hídépítő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése