A "B.Ö.F.I.K."

 A kőszegi ifisek egyik legnagyobb büszkesége a BÖFIK, azaz a Boldog Öregek és FIatalok Klubja. Nem nagy dologról van szó, pusztán csak egy programról, aminek a célja, hogy áthidaljuk a sokszor nagyon is mélynek tűnő szakadékot idősek és fiatalok között. Rövid kis írásomban megpróbáltam összefoglalni, mit is takar ez az egész egyáltalán...

A tavalyi tanév első ifjúsági órájával kezdődött az egész. Azt a feladatot kaptuk, hogy írjunk össze témákat, amikről szívesen beszélgetnénk ifiken. Kis csoportokban ültünk le, és elkezdtük leírogatni a pihentebbnél pihentebb ötleteinket - ezek között szerepelt a következő is: „Miért olyan gorombák az öreg nénik?”

Az első nevetésbe fulladó reakció után komolyan elkezdtünk rajta gondolkodni. Tényleg, miért? Tényleg gorombák? Vagy csak mi látjuk őket annak? Nem szeretnek minket? Nem szeretjük őket? Lehet, hogy csak nem értjük egymást?

Szinte rögtön jött az ötlet: Kérdezzük meg őket! Működik a gyülekezetünkben bilbiaóra, hívjuk meg az időseket egy péntek esti ifire és beszélgessünk erről. Elkezdődött a szervezkedés; mi lelkesek voltunk és a néniknek, bácsiknak is megtetszett az ötlet. Kiosztottuk a feladatokat is, mi kitaláljuk a programot, ők pedig hoznak sütit.

Tavaly novemberre tűztük ki az első alkalmat, sokan eljöttek mindkét „táborból”, és szerencsére minden előítéletet a küszöbön kívül hagytunk. Közös énekléssel indult a program, a régi gyülekezeti énekeskönyvből és az Új Énekből is egyaránt választottunk dalokat, hogy mindenki be tudjon szállni és mindenki élvezhesse, majd csoportokban kezdtünk el beszélgetni. A téma adott volt: Mi a különbség? Mi változott? Miben vagyunk mások? Milyenek vagyunk egyáltalán?

Sokat beszélgettünk a tiszteletről; ők is és mi is elmondtuk véleményünket és egyetértettünk abban, hogy régebben ez sokkal nagyobb jelentőséggel bírt, mint manapság. Beszélgettünk a gyülekezethez való tartozásról, szórakozásról akkor és most. Különös érzés volt meghallgatni a történeteiket, és azt hiszem, nekik is különös lehetett, hogy minket ennyi minden érdekelt és ennyi mindenre rákérdeztünk.

A beszélgetés után közös játék következett. Biztos sokaknak ismerős az „összegabalyodós” játék, mikor csukott szemmel elindulunk egymás felé és megfogjuk valakinek a kezét. Nagy nevetés közepette sikerült kibontanunk ezt a „generációs gubancot”. Ezután ismét visszatért mindenki a saját csapatához, és egy vetélkedő vette kezdetét, aminek volt elméleti, színjátszós és dalírós része.

A program zárása természetesen a finom sütik elfogyasztása volt :)

A közös délutánt annyira élveztük mindannyian, hogy bibliaórán és ifin is szinte azonnal kérték: ilyet csináljunk még! Ennek eredményeképpen februárban újabb BÖFIK-et szerveztünk, ahol hasonló létszám és hasonló jó hangulat mellett a szerelem akkor és most témát beszéltük át.

A „Miért olyan gorombák az öreg nénik?” kérdést már mi magunk is meg tudjuk válaszolni, sőt talán el is háríthatjuk az egészet: „Miért olyan gorombák? Hiszen nem is gorombák...”

Természetes, hogy adódnak különbségek, de ezek egyáltalán nem arra szolgálnak, hogy elválasszanak minket egymástól, sokkal inkább arra, hogy tanuljunk tőlük, tanuljanak tőlünk. Néha hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a másik generáció tagjai már semmihez sem értenek; szerintük a kedvenc zenéink mindig túl hangosak, szerintünk az övéik unalmasak, szerintük mi senkit sem tisztelünk, szerintünk ők már nem tudnak szórakozni... és még sorolhatnám sokáig. Azt hiszem, ez a közös alkalom pont arra volt jó, hogy ezeket az előítéleteket megszüntessünk, vagy legalábbis megláthassuk, vannak fiatalok és idősek is, akik még pozitívan állnak egymáshoz. És egyébként is, elég megkérni egy idős embert, meséljen kicsit a fiatalkoráról, rögtön olyan remek történeteket hallhatunk, hogy többet nem gondoljuk, hogy nem tudnak szórakozni!

Minden ifis körnek csak javasolni tudom, hogy szervezzen saját BÖFIK-et, tényleg nagy élmény lehet mindenkinek!

B. Zs. hídépítő