Jn 1,14
Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét.
"Karácsonyra készülünk. Minden háznak, minden családnak megvan a maga szokása, hogyan szokta megünnepelni Karácsony szent ünnepét. Vannak, akik elindulnak, felkeresik rokonaikat, barátaikat. Vannak, akik otthon maradnak, és csendes békés ünnepet szeretnének megélni ezekben a napokban, szeretteik körében. Végül vannak, akiknek egyedül megélt ünnepük van, mert nincs kivel megünnepelni ezt a napot. Különbözőek az ünnepeink, mert különböző élethelyzetekben élünk mi magunk is. De egy egészen biztos – karácsony ünnepéhez alapvetően hozzátartozik az otthon képe, melege. Mert fontos számunkra az otthon. Ahol lakunk, élünk, a színtér, ahol megéljük mindennapjaink legbensőbb történeteit. És ebben az otthonban szeretnénk megtalálni az élet békéjét, szeretetét, ami nélkül nem élhetünk.
Sokszor látjuk veszélyben az otthont. Akár úgy, hogy fizikailag veszíthetjük el azt a helyet, ahol élünk (lásd: a történelemben hányszor megtörtént ez), vagy úgy, hogy az a hely már nem a békét, biztonságot, szeretetet adja számunkra. Otthont akarunk mindannyian magunk számára.
Isten mindig is ott akart lenni az ember otthonában. Az élet legmélyén. Ott, ahol vagyunk, ahol igazán önmagunk vagyunk. Sokszor éli meg az ember nagyon távolinak Őt, mint aki a messzi mennyekben lakozó Felség, Ő mégis ott akar lenni, ahol mi vagyunk. Szól az emberhez cselekedetein keresztül, teremtő és gondviselő munkáján keresztül, szól úgy, hogy személyes életünket vezeti, alakítja, amelyből megérthetjük akaratát, még ha sokszor utólag is. És végül szólt és szól embereken – prófétákon, apostolokon, felebaráton keresztül is, akiket azért küld, hogy meghalljuk szavát és megértsük akaratát. Karácsony ünnepén azonban egészen közel jött hozzánk. Amit Máté a napkeleti bölcsek üdvözletével, Lukács pedig egyszerű pásztorok imádatával mond el, azt János evangélista ennyire tömören és röviden fogalmaz meg, mintegy betetőzve evangéliumának kezdetét: Kezdetben volt az Ige… az Ige testté lett. Az a cselekvő szó, amit Isten mindig is intézett az emberhez, most Jézusban egészen közel jött. Azért, hogy minden ember hallja, minden ember számára érthető legyen, hogy Isten szereti az embert, szeretetéből teremtette, és szeretetével akar megőrizni bennünket az örökkévalóság számára. Jézus megszületése ennek az üzenetnek a csúcsa, ahogyan Isten „sátrat akar verni” minden emberi szívbe, hogy őt imádjuk, és Benne örömünk legyen.
Karácsony ünnepe így igazán a mi ünnepünk. És így lehetséges, hogy mindenhol, ahol az ember meglátja szemeivel, szívével a mennyei dicsőség fényét, ott valóban besugározza az otthont az ünnep fénye. Nem lámpák, égők, izzók, hanem Isten szeretetének fénye az, ami áldottá teszi ünnepünket.
Így lesz igazán otthon az otthon. Akár közösségben, családban, vagy egyedül ünnepelünk, ez a fény, ez a világosság ott lehet ünnepünkben. És így vágyhatunk az igazi Otthon felé is, ahol Istenünk vár – a legnagyobb ünnepre."
Az istentisztelet zárásakor elhangzott a Gábriel zenekar - Sárga léggömb című dala, ami alatt a karzatról ifiseink sárga lufikat engedtek le a gyerekek és a felnőttek nagy örömére. Ahogy az Ige testté lett, úgy az öröm is...
A.B. hídépítő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése