2011. október 28.

Gondolatmorzsák: Fura sztori 2/2. rész

A cikk első része itt érhető el.

[...] Amikor arrafelé jártam, azon tűnődtem, hogy mi az hogy halál? Az a halál, amit a temető belső oldalán látsz, vagy az, amit itt kinn? Az a halál, amit a sírköveken látsz vagy az, amit néha magunkban látunk? 

Teljesen elszakadt ez a környék egyrészt a belvárostól, másrészt a természettől. Amerre csak néztem, emberi alkotásokat láttam. A zöld csak a gazban és a kerítést benőtt növényzetben volt felfedezhető. Sokszor Istentől is elszakadunk és most nem az ott élőkre gondolok (akik őszintén remélem, hogy bizakodóak és ismerik a környék szépségeit is, mert biztosan vannak!), hanem mindannyian!

Ősz van, mindenfelé rengeteg lehullott falevél, elszakadva a fáktól. Aki elég jól ismeri a leveleket (én sajnos nem)  meg tudja állapítani, hogy milyen fához tartoznak. Sokszor azt érszem, hogy mi is ugyanígy elszakadtunk a fától. Vajon rólunk meg lehet állapítani, hogy kihez tartozunk? Pár évvel ezelőtt olvastam egy könyvet Konrad Lorenztől, aminek a címe "A civilizált emberiség nyolc halálos bűne". Könyvajánlónak kissé erős lenne a könyv, borzasztó tudományos helyenként, nem egy tipikus esti mese, viszont eszméletlenül jó gondolatok vannak benne. 
A 8 halálos bűn, vagy inkább kategória, ami szerint fejezetekre bontja a könyvet a következők:
  1. túlnépesedés
  2. Az élettér pusztulása
  3. versenyfutás önmagunkkal
  4. érzelmek fagyhalála
  5. genetikai összeomlás
  6. a tradíciók lerombolása
  7. dogmák ereje
  8. atomfegyverek

A témához több pont is illene, de talán a legjobban a 2., amit a végén így összegez:
"A természetes életteret elpusztítjuk, miáltal nemcsak saját környezetünket romboljuk le, hanem megfosztjuk magunkat a felettünk álló teremtés szépségének és nagyszerűségének tiszteletétől is."

Itt van az Ősz, itt van újra... A legjobb alkalom, hogy újra felfedezzük a teremtés szépségét - ezt a képet nemrég készítettem egy zempléni túrán - , a legjobb alkalom, hogy megvizsgáljuk azt, ami elszakadt. Ha elszakadt, keressük meg, hogy hol és javítsuk meg. Kívánom, hogy a közelgő halottak napja ne csak a gyászról szóljon, hanem az elszakadásról és a visszatalálásról is. 


A.B. hídépítő

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése