Gondolatmorzsák: Fura sztori 1/2. rész

Ha egy mondatban kellene megfogalmaznom, hogy mi történt velem 2011. szeptember 27. reggel 7-kor, akkor az így nézne ki: "Megkerestem Lendvai Ildikót a pesti Kozma utcai zsidó temető mellett, azért hogy átvegyek tőle 4 csontvázas posztert" (Használati útmutató: Vagy olvasd el végig mind a két részt, vagy el se kezdd! A második rész holnap, okt. 28-án lesz fenn a blogon.)

Mielőtt még bárki is azt hinné, hogy a maradék eszem is elvesztettem, azt megnyugtatom, hogy már jóval ezelőtt elment nem. Szóval pont így történt, ahogy fenn olvasható. Mielőtt vad kombinálásba kezdenétek leszögezném, hogy a zsidó temető, Lendvai Ildikó és a csontvázas kép között semmiféle értelmes logikai kapcsolat nincs :)

Szóval ez az Ildikó csak névrokona az "ország anyósának" (őszintén sajnálom ezért), és a pesti izraelita temető mellett van az irodájuk. Gyógyászati segédeszközök és hasonló dolgokkal foglalkoznak, ezért mentem oda pár - gyógytornászoknál is látható - csontvázas poszterért :)

Nem tudom, hogy járt-e már valaki Pest ezen külvárosában, de miközben a busz, amivel mentem odáig majdnem szét-, addig az én állam teljesen leesett. Alapból utálok Pesten buszozni, hát még egy olyan környéken, ahol sose jártam és egy hatalmas börtönt lehet csak látni az ablakból percekig. Aztán leszálltam, temető, öreg nénik, és 5-6 virágüzlet az út mellett, amiből 3 eladónője rögtön meg is szólított, hogy nála vegyek virágot. Telefonon előzetesen egyeztettük Ildikóval, hogy ne nézzem a házszámokat, mert össze-vissza vannak. Ez valóban így volt, mert a Kozma u. 11 után jó darabig semmi, aztán hirtelen egy 7-es, megint semmi és az első 11-estől számítva 150-200 méterre egy 9-11. újra. A házszámok pedig egytől egyik sírkövesek voltak, annyi kirakott kész munkával, hogy az egész ország lakosságának jutott volna. Na jó, bocs a túlzásért, de valami elképesztő; és ehhez jön hozzá, hogy a járda fel van túrva kitudja mióta, nyakig por van, mivel a sírkövesektől ömlik ki a kőpor.

A régi tsz-épületekre emlékeztető céghez odaérve is értek meglepetések, mert a személyzet éppen reggelizett és kicsit furán néztek rám, hogy reggel negyed 9kor munkaidőben mit keresek én ott. Aztán örömmel közölték velem, hogy előkészítették a számlákat, hogy ne kelljen sokat várnom. Ez azt jelentette, hogy az üres számlatömb az íróasztal közepére volt fektetve. Amíg megírta, nekem le kellett menni a poszterekért a raktárba, ami szintén tipikus szoci kocka remekmű volt, oldalt halomban heverő műlábak várták boldogtalan gazdájukat. Visszaérve átvehettem a számlát, fizettem, a visszajáró 1185 Forintra pedig vártam, mivel ehhez ki kellett nyitni a hűtőszekrény nagyságú páncélszekrényt. Szó szerint minden így történt, nem ferdítek. Amúgy az emberek aranyosak voltak és a segítőkészek, bármennyire is most nem így hangzik.

Na de hogy miért került ez ide a blogra? Ez a második részből kiderül, szóval mindenképp olvassátok tovább :).

Ui.: Remélem nem bántottam meg senkit a környék "szidásásval", ha igen, elnézést. A célom csak az volt, hogy éreztessem a párhuzamokat az elszakadások között.

A.B. hídépítő