Érdekes dolog filmajánlót írni. Egyrészt fel kell kelteni az olvasóban az érdeklődést hogy megnézze a filmet, másrészt nem szabad lelőni a poént. Ezzel valószínűleg senkinek nem mondtam túl nagy újdonságot, mégis muszáj ezt így leszögeznem az elején, mivel ez a nagy dilemma van bennem poszt írás közepette, de erről még később. Keith-ről a "tovább"-ra kattintva megtudhatod, hogy mit miért nem tudhatsz meg. Vagy valami ilyesmi...
Amerika, középiskola, szerelem, furgon. Nem túl izgi körítés első ránézésre, de a "ráhangolódást" még fokozva azt is elárulom, hogy filmdrámáról van szó, tehát ne készülj röhögés miatti hasi izomlázra. 2008-as film, számomra nem mond semmit sem a rendező neve (Todd Kessler), sem egyik szereplő sem, tehát ismert sztárokra sem kell számítani (bár a a Natalie-t játszó Elisabeth Harnois ismerős, de nem tudom hogy honnan, a Wikipedia szerint játszott már CSI: Miamiben is, de tuti nem ott láttam.
Persze az is lehet, hogy az arca hasonlít a futószalagon kijövő amerikai szőke hajú tinisztárokéra) Visszatérve a körítés azért zseniális, mert életszerű és ezért is fogott meg a film. A káromkodások is sajnos ezért nem maradhattak ki, mert ez is életszerű. A film egy nem mindennapi, titokzatos, hóbortos fiúról szól és egy stréber lányról, akiből szülei egy új Serena Williams és "(mondj valami híres jogásznőt)" keverékét szeretnék kihozni. Végzősök a gimiben és kémián párba kerülnek valami "véletlen" folytán. Teljes az ellentét a két ember között, mégis valahogy kezdenek összeszövődni útjaik. Ugyanakkor egyre csak nő a feszültség a nézőben és egyre több a kérdés is...
Na hát eddig szabad elmondani a sztorit, minden többi sor lelőne egy-egy poént szépen sorban. Ebben a filmben egy árva szó nem esik Istenről, sem a vallásról. Azonban nagyon érdekes kérdéseket vet fel. Érdemes elgondolkodni azon, hogy mit tennél Keith helyében vagy épp Nataliéban? De akár a szülők és a pszichiáter nézőpontja is érdekes lehet. Mennyire hatékony az, ahogy ők kezelik a problémákat és hogyan lenne érdemesebb kezelni? És én azon is elgondolkodtam, hogy mennyiben lenne más az egész film, ha a hit és a remény, Istenben való bizalom jelentene egyfajta kiutat. Mivel így pont olyan haszontalannak tűnik egy pszichiáter munkája, mint egy bizalmát vesztett, bevett rigmusokat ordibáló edzőé. Aztán ezekkel kapcsolatban még rengeteg kérdés van bennem a filmhez/élethelyzethez, de ezeket nem lehet úgy megfogalmazni, hogy ne lőjek le egy újabb poént se.
Zárásképp még csak annyit mondanék, hogy ezt a filmet kétszer érdemes szerintem megnézni. Először hatással van rád, és ledöbbensz, másodszor már úgy nézed, hogy tudod, hogy mi a vége és akkor már tényleg elgondolkozol, hogy Te mit tennél az ő helyükben. Én ajánlom mindenkinek, nem csak amerikai középiskolás hormontúltengéses furgonosoknak :) de ez is csak egy vélemény, lehet hogy valakinek még a zene se fog tetszeni, mivel elég hatásvadász, de talán ide pont ez kell...
A.B.
hídépítő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése