2013. december 4.

Ernst Lange: Kilenc kő – mártíriumjáték


Akinek Bibliája van...
... halállal lakoljon!

Van Bibliád? - Igen, van. - Talán (remélhetőleg) a legtöbben ezt válaszolnánk a feltett kérdésre. Manapság a legtöbb család otthonában van Biblia. Valakinél látható helyen, a polc díszeként, netán családi örökségként a régi holmik között, esetleg valamelyik szekrény mélyén - ha még megvan, ott kell lennie... De vajon mit is jelent számunkra? Inkább letagadnánk (- ó, még a nagyszülőké volt, aztán hát itt maradt...) vagy büszkék vagyunk rá? Olvassuk minden nap? Esetleg nem csak megszokásból, hanem Isten szavaként, az Ő üzenetét keresve? És ha igen, akkor vajon mennyit ér nekünk? Többet, mint egy tévé, számítógép vagy mobiltelefon? Lemondanánk érte mások szeretetéről, elismeréséről? Szembeszállnánk-e miatta a törvénnyel, a világi felsőbbséggel? Feladnánk érte saját terveinket, céljainkat? Odaadnánk érte az életünket? Nehéz kérdések. És ha a mai életben ilyen keményen nem is, a Kilenc kő című mártíriumjátékban egy fiatal lány küzdelmén, majd őszinte hitvallásán át mi is szembesülhetünk velük; talán megfogalmazhatjuk saját válaszainkat, és a színdarab végén mi is bekapcsolódhatunk az énekbe: „ Az ige kőszállként megáll...”

Ajánlom ifjúsági köröknek előadásra vagy elgondolkodásra!


Ernst Lange: Kilenc kő – mártíriumjáték

Szereplők: Weynken van Renesse, 18 éves leány
Első kő
Második kő
Harmadik kő
Negyedik kő
Ötödik kő, egyúttal szerzetes
Hatodik kő
Hetedik kő
Nyolcadik kő
Kilencedik kő
Három néma kő
Az 1., 3., 5., 7., 9. kő képezi az I. kart. A 2.,
4., 6., 8. kő a II. kart.

Az elején a színpad üres, és egy női hang nagyon halkan, elhalóan – egészen másképpen, mint szokásos – énekli: „Az ige kőszálként megáll...” Az éneklés alatt a kilenc kő sorban felvonul a színpadra, mindegyikük egy téglát hoz magával. Az egész ünnepélyesen, szinte mereven zajlik. Az ének utolsó két soránál a kövek mozdulatlanul állnak, arccal a közönség felé. Az ének után is hosszabb szünet van. Azután az I. kar – nagyon pontosan – egy lépést lép előre, és a követ a közönség felé tartja.

I. Kövek vagyunk. (Kövüket – nagyon pontosan – hallható ütéssel maguk elé teszik a földre. A II. kar erre két nagy lépést tesz előre, és a közönségnek mutatja a köveket.)
II. Kövek vagyunk egy sírból. (Szintén hallhatóan leteszik a köveket.)
1. Egy...
2. Kettő...
3. Három...
4. Négy...
5. Öt...
6. Hat...
7. Hét...
8. Nyolc...
9. Kilenc...
MIND Kilenc kő egy sírból, Weynken van Renesse sírjából!

1. Weynken van Renesse fiatal leány volt.
2. Fiatal, szép, életvidám leány.
3. De ez már régen volt.
4. Weynken van Renesse Hollandiában élt.
5. Brügge városában cselédlány volt a polgármesternél.
6. De ez már régen volt.
7. Weynken van Renesse a reformáció századában élt...
8. Abban az időben, amikor Alba herceg Hollandiába jött.
9. De ez már régen volt.

1. Ez abban az időben volt, amikor a Biblia még drága könyv volt.
2. Drágább és kívánatosabb, mint egy televíziókészülék.
3. És ez már régen volt.
4. Ez abban az időben volt, amikor a Bibliát még lázas szívvel olvasták.
5. Mint ma a sporthíreket az újságban.
6. És ez már régen volt.
7. Ez abban az időben történt, amikor a Biblia már veszélyes könyv volt.
8. Veszélyesebb minden titkos állami iratnál és hadi jelentőségű találmánynál.
9. És ez már régen volt.

2. (élesen, metszően és kimérten) Ez abban az időben történt...
8. (ugyanúgy) ...amikor Alba herceg kiadta a parancsot:
II. (halkan) Akinek Bibliája van, halállal lakoljon!
I. (hangosabban) Akinek Bibliája van, halállal lakoljon!
MIND (kezüket hangtölcsérként szájuk elé téve, hangosan és durván) Akinek Bibliája van, halállal
lakoljon!
4. Abban az időben Brügge-ben elterjedt egy hír.
6. Egy hír, amely elállította az emberek lélegzetét.
1. (3-hoz súgva) Hallottad már, hogy a polgármesternek...
3. (5-öst kabátja ujjánál cibálva) …hogy a polgármesternek Bibliája van!
5. (7. fülébe) Valóban, Bibliája!
7. (9-est meglökve) Éppen a polgármesternek!
9. (8-ast meglökve) Pszt! Szomszéd, képzeld el...
II. (súgva) Egy Biblia!
MIND (súgva) Egy Biblia a polgármester házában!
(szünet után, mint előbb, hangtölcsért formálva kezükből) Akinek Bibliája van, halállal lakoljon!
2. A hír eljutott Alba herceghez is...
8. ...és egy napon szerzetes kopogtatott Brügge polgármesterének ajtaján.
5. (felveszi a kövét, hátrafelé kilép a sorból és a csoporttal ferdén szemben megáll, kövét háromszor keményen a földhöz üti. Erre a zajra II. szörnyülködő arckifejezéssel visszalép I. mögé. 5. még háromszor a földre üt. Most I. is visszalép, a jobbszárny hátrébb, mint bal, így a csoport félkörben 5-tel szemben áll.)
1. Ki vagy?
5. Szerzetes.
7. Honnan jössz?
5. Alba hercegtől.
1. Mit akarsz?
5. Bibliákat keresek és olyanokat, akik azokat olvassák.
7. Ebben a házban?
1. Nem vagy észnél.
3. Itt nincs Biblia.
6. Ismerjük a törvényt.
MIND (monoton hangon) Akinek Bibliája van, halállal lakoljon!
5. A hercegnek biztos híre van, hogy ebben a házban Bibliát olvasnak.
1. Akkor tévedett a herceg. Győződjél meg róla magad.
5. (a következők gyors tempóban. A szerzetes a félkörbe ugrik, és hol ezt, hol azt kérdezi) Van
Bibliád?
3. Nincs.
5. Neked?
9. Nincs.
5. Neked?
2. Biztosan nincs.
5. Van Bibliád?
6. Isten őrizzen!
5. És neked?
8. Isten engem úgy segéljen, nincs!
5. (lassan, kutatva egyszer megfordul maga körül)
Ez mindenki, aki a házban lakik?
1. Mind.
5. A gyerekek?
7. Mind itt van.
5. Szolgák, szolgálók, cselédség?
7. Mind itt van... Csak...
5. (keményen) ...csak?!
1. Csak Weynken van Renesse hiányzik.
5. Elő vele!
1. Jótállhatok érte. Nincs Bibliája!
5. Elő a lánnyal! A herceg nevében! (3., 6., 8. a színpadon különböző irányokba lép és kiált)
3. Weynken!
6. Weynken van Renesse!
8. Weynken!
WEYNKEN (a színpad mögött) Már jövök. (belépése alatt az „Erős vár a mi Istenünk” utolsó sorait dúdolja)
Igen uram, itt vagyok.
1. Az atya szeretne valamit kérdezni tőled.
WEYNKEN Igen, atyám.
5. Van Bibliád, leányom? (szünet)
WEYNKEN Igen, atyám. (a következők gyorsan, izgatottan)
3. Ez nem igaz!
7. Nem tudja, mit beszél!
8. Weynken, neked nincs Bibliád!
4. Nem is tudja, mi a Biblia!
WEYNKEN De igen, uram, a Biblia Isten igéje.
5. Latinul – igen. Ha a Szentatya és püspökei magyarázzák – akkor igen. De nem az egy tudatlan fiatal lány kezében, mint amilyen te vagy. Honnan van Bibliád?
WEYNKEN Apám adta nekem.
5. És honnan volt apádnak?
WEYNKEN Tyndaltól. (az összes jelenlevő a szerzetessel együtt gyorsan keresztet vet)
5. Tyndal eretnek, Isten legyen iránta kegyelmes.
WEYNKEN (halkan) A nemes harcot megharcolta, futását elvégezte, a hitet megtartotta. Végezetre eltétetett neki az igazság koronája.
5. (dühöngve) Hallgass! Az anyaszentegyház Tyndalt eretnekként ítélte el. Tehát van Bibliád? Olvasod is?
WEYNKEN Amikor csak tehetem. (a következők gyors egymásutánban)
1. Lányom, te hazudsz.
4. Elment az esze.
9. Egyáltalán nem is tud olvasni.
WEYNKEN De igen, uram, apám megtanított.
7. Weynken, te túl sokat beszélsz.
6. Nem ismered a tilalmat?
5. Lányom, ez nem játék. Én figyelmeztetlek téged.
Még egyszer kérdezem: olvasod a Bibliát?
WEYNKEN Igen, atyám.
5. Tudod, hogy az anyaszentegyház és a herceg
halálbüntetés terhe mellett megtiltotta?
WEYNKEN (egy pillanatig vonakodik, nyilvánvalóan megrémülve. Aztán halkan, mintha magának mondaná) Krisztus mondja: Aki vallást tesz rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt...
5. (hideg haraggal) Átkozott eretnek! (karjánál fogva megragadja és maga után húzza) Előre,
a herceg vár! (5. és Weynken el. A többiek kezüket lassan arcuk elé teszik.)
MIND (súgva) Akinek Bibliája van, halállal lakoljon. (A színpad mögül ismét Weynken halk, vékony éneklése hallatszik: „Az ige kőszálként megáll…” A következő rész alatt a kövek egyenként viszszalépnek eredeti helyükre, felveszik a téglát, azután a színpad baloldalán csoportot alkotnak.)
1. Halállal lakoljon...
2. Halállal lakoljon...
3. Weynken van Renesse...
4. ...halállal lakoljon...
6. ...mert Bibliája van...
7. ...halállal lakoljon...
8. ...mert Isten igéjét nem tagadta meg...
9. ...halállal lakoljon...
MIND (szomorúan) Weynken van Renesse halállal lakoljon.
(három kemény ütés a színpad mögött)
5. (a színpad mögött, velőtrázóan) A herceg nevében: a megátalkodott bűnös, Weynken van Renesse cseléd arra ítéltetett, hogy elevenen a városfalba falaztassék. Isten legyen kegyelmes szegény lelkének! Ámen. (még egyszer három kemény ütés a színpad mögött. A három néma kő felvonul, és nagyon mereven elhelyezkedik háttal a közönségnek, miután kövüket keményen maguk elé helyezték. A következők zsoltártónusban)
1–3. (letérdelnek) Urunk, szolgáid, a kövek dicsérnek téged. (ütés)
4–6. (letérdelnek) Urunk, szolgáid, a kövek magasztalnak téged. (ütés)
7–9. (letérdelnek) Urunk, szolgáid, a kövek kérnek téged: (ütés)
MIND Urunk, irgalmazz szegény gyermekednek. (Ezalatt 5. lassan bevezeti Weynkent, és a néma kövek elé állítja. Azután maga is beáll a kövek közé, akik közben ismét felálltak.)
WEYNKEN (térdelve) Uram, kérlek téged, hadd takarja el egy felhő napodat, hogy ne kísértsen elpártolásra tőled. Mert én úgy szeretem a napot. Uram, kérlek, ne jöjjön most kisgyermek utamba, hogy látása tönkre ne tegye gyenge hitemet! Mert én úgy szeretem a gyermekeket. Uram, kérlek téged, ne engedj most dalt fülembe jutni, hogy benned való reménységem ki ne aludjék. Mert én úgy szeretem a dalokat. Uram, kérlek téged, szegény áldozatomat fogadd el kegyelmesen. Neked magadnak kell ezt bemutatnod Szentlelked által, mert különben lélegzetem, mert különben szívdobbanásom, mert különben vágyam úrrá lesz rajtam, és én elárullak téged. Ámen. (felkel)
1. (ferdén Weynken elé lép, és kövét mutatja neki)
Weynken van Renesse, én vagyok az első kő. Ifjúságodat fogom eltemetni, ha semmit nem vonsz vissza. Weynken, te még gyermek vagy, életed még alig kezdődött el. Lélegezzél, gyermekem, lélegezzél jó mélyen Érzed, mint hajt téged minden érettségre, gyümölcstermésre, hosszú életre?! Weynken van Renesse, én vagyok az első kő. Ifjúságodat fogom eltemetni, ha semmit nem vonsz vissza.
WEYNKEN Uram, könyörülj ifjúságomon!
1. (a nézőkre mutatva) Nézz oda, Weynken! Ott ülnek a veled egykorúak. Gondolod, hogy odaadnák ifjúságukat egy könyvért? Gondolod, hogy megtehetnék, még ha akarnák is? Ifjúságod nem ígéret, amelyet Isten adott? Őt akarod gátolni akarata megvalósításában?
WEYNKEN (lassan és halkan) Így szól az Úr: Ne mondd: ifjú vagyok, hanem menj, amerre küldelek és
hirdesd, amit parancsolok. Ne félj tőlük, mert én veled vagyok és megsegítelek téged. Ámen.
1. (letérdel a három néma kő mellé, háttal a közönségnek)
Urunk, szolgáid, a kövek dicsérnek téged. (ütés)
Urunk, szolgáid, a kövek magasztalnak téged. (ütés)
Urunk, szolgáid, a kövek kérnek téged: (ütés)
MIND Urunk, irgalmazz szegény gyermekednek. (1. feláll és mozdulatlanul marad a három néma
kő mellett)
2. (Weynken elé lépve) Weynken van Renesse, én vagyok a második kő. Szépségedet fogom eltemetni, ha semmit sem vonsz vissza. Te tudod, hogy szép vagy, Weynken. A halastó tükre, amelyben reggelenként fürdesz, megmondta ezt neked. Férfiak elkapott tekintete, amikor elmész mellettük, megmondta ezt neked. Az öröm, amely megjelenik az emberek arcán, amikor te belépsz, megmondta ezt neked. Weynken van Renesse, én vagyok a második kő.. Szépségedet fogom eltemetni, ha semmit sem vonsz vissza.
WEYNKEN Ó, Uram, távoztasd el gyengeségemet!
2. Nézz oda, Weynken! (a nézőtérre mutat) Ők mindnyájan szépségre vágynak. Ők mindnyájan örülnek neked, mert Isten az emberek örömére teremtett téged. A szépség is megbízatás, Weynken – a Teremtő megbízatása. Meg akarod vonni az emberektől ezt az örömöt? Nem leszel ezzel hálátlan és engedetlen?
WEYNKEN Neki nem volt sem alakja, sem szépsége. Néztünk rá, de ábrázata nem volt számunkra kívánatos. Uram alakja a kereszten teljesen elég nekem. Ámen.
2. (elfoglalja helyét a néma kövek jobb oldalán, és letérdel) Urunk, szolgáid, a kövek dicsérnek téged. (ütés) Urunk, szolgáid, a kövek magasztalnak téged. (ütés) Urunk, szolgáid, a kövek kérnek téged: (ütés)
MIND Urunk, irgalmazz szegény gyermekednek! (3. és 4. Weynken elé lép)
3. Weynken van Renesse!
4. Weynken van Renesse!
3. Én vagyok a harmadik kő.
4. Én vagyok a negyedik kő.
3. Én a szerelmedet fogom eltemetni.
4. Én pedig a benned szunnyadó új életet...
3–4. ...ha semmit sem vonsz vissza.
3. Jan, az ács érdekében szólok, aki most nincs itt, mert nem tudja végignézni, mint dobod el életedet...
4. ...életedet, amely most már nem a tied, hanem az övé is, mert megígérted neki, hogy felesége leszel.
3. Megfeledkeztél erről? Megfeledkeztél már Janról, vőlegényedről? Tudod, hogy boldogtalanná teszed egész életére? Ő nem felejt olyan könnyen, mint te, Weynken, ő hűséges!
4. Nem tudod, Weynken, mennyire szeretne Jan gyermekeket, és mint vágysz te is szíved szerint gyermekek után? Nyolc gyermeknek kellene lennie, legalább nyolcnak. Emlékszel még, Weynken?
3. Weynken van Renesse, én vagyok a harmadik kő. Veled együtt Jan, az ács boldogságát is el fogom temetni.
4. Weynken van Renesse, én vagyok a negyedik kő. Veled együtt a benned szunnyadó új életet is el fogom temetni...
3–4. … ha semmit sem vonsz vissza.
WEYNKEN (kiáltva) Jan, Jan, miért nem vagy itt? Hát nem érted meg, hogy nincs más választásom? Hiszen ha az Urat elárulom, mi vagyok akkor előtted? Jan, miért nem vagy itt?
3. (a nézőtérre mutat) Nézz oda, Weynken!
4. És oda. Sokan vannak ott, akik nem értik makacsságodat.
3. Mert mindnyájan szeretetre vágynak...
4. ...és gyermekeikről álmodnak.
3. És az Írás, amelyért meg akarsz halni, igazat ad nekik.
4. Isten maga rendelte az asszonynak: Epekedel a te férjed után, ő pedig uralkodik rajtad.
3. És az apostol az Úr megbízásából ezt írja: Az asszony pedig megtartatik a gyermekszülésben.
4. Ha gyermeket szül, Weynken, és nem a meghalni akarás büszkeségében!
WEYNKEN (panaszkodva) Krisztus mondja: Aki jobban szereti atyját vagy anyját énnálam, nem méltó énhozzám. És aki jobban szereti fiát vagy lányát énnálam, nem méltó énhozzám. És aki nem veszi fel keresztjét és nem követ engem, nem méltó énhozzám. Hiszek, édes Uram, légy segítségül az én hitetlenségemben. Ámen.
3–4. (elfoglalják helyüket a néma kövektől jobbra és balra, és letérdelnek)
3. Urunk, szolgáid, a kövek dicsérnek téged. (ütés)
4. Urunk, szolgáid, a kövek magasztalnak téged. (ütés)
3. Urunk, szolgáid, a kövek kérnek téged: (ütés)
MIND Urunk, irgalmazz szegény gyermekednek. (3. és 4. feláll. 5., 6., 7. Weynken elé lép)
5. (fenyegetően) Weynken van Renesse!
6–7. (ugyanúgy) Weynken van Renesse!
5. Mi vagyunk az ötödik...
6. ...a hatodik...
7. ...és a hetedik kő.
5. El fogunk választani minden embertől és Istentől...
6. ...ahogyan a korhadt ágat a törzstől elválasztják...
7. ...és nagyon egyedül leszel a halálban...
5–7. ...ha semmit sem vonsz vissza!
6. Mindegyikünk átkot hoz számodra, Weynken.
5. Én Alba herceg és a világi felsőbbség átkát hozom. Te tudod, hogy a felsőbbségnek engedelmességgel tartozol: Minden lélek engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak; mert nincsen hatalmasság, hanem csak Istentől, parancsolja az Írás. Te, aki olvasod a Bibliát, ismered ezt a helyet. A felsőbbség átkának terhe mellett, Weynken: vond vissza!
6. Én püspököd és az egész anyaszentegyház átkát hozom. Te tudod, hogy az anyaszentegyháznak engedelmességgel tartozol, még inkább, mint a felsőbbségnek. Maga Krisztus adott neki fölötted való hatalmat nemcsak erre a múló időre, hanem az örökkévalóságra is. Ő mondta Péternek, az apostolok fejedelmének:
Néked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lesz, és amit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lesz. Üdvösségedre és Urad, Jézus Krisztus nevére: Weynken van Renesse, vond vissza!
7. Én Brügge polgármesterének és családjának átkát hozom. Te tudod, hogy apád, akit igen szerettél, mielőtt meghalt volna, a polgármesterre bízott. Te tudod, hogy nevelőszüleid úgy szeretnek téged, mint saját gyermeküket. Egész életedben engedelmeskedtél nekik, és nem bántad meg. Meg akarod tagadni az irántuk való engedelmességet? Tiszteld atyádat és anyádat, hogy jól legyen dolgod, és hosszú ideig élj a földön. Apád nevében, nevelőszüleid nevében, magának az anyaszentegyháznak nevében: Weynken van Renesse, vond vissza!
5–7. Weynken van Renesse, intünk téged! Háromszoros átkot hozunk, amely lelkedet a pokolra ítéli, ha semmit sem vonsz vissza.
WEYNKEN (kiáltva) Uram, meddig felejtkezel meg rólam? Meddig rejted el orcádat előlem?
5. Weynken, nézz az emberekre magad körül.
6. Még mind irgalommal és fohászkodással néz rád.
7. Még remélik, hogy visszatalálsz az engedelmességbe és a gyermeki szeretetbe.
5. Azt gondolod, hogy kegyesebb, tapasztaltabb, hűségesebb vagy náluk?
6. A tévelygés idején közülük soknak volt Bibliája, mint neked. De tudták, hogy nem jó szembeszállni az egyház és a herceg parancsával. Mind alávetették magukat.
7. Közöttük sok van, aki előtted térdre borulna, hogy kérjen téged: szűnj meg, gyermekem, Isten és emberek ellen vétkezni.
5. De ha nem vonod vissza, akkor arcvonásaik megkeményednek.
6. Akkor kialszik szemükből a szeretet, mert nem hagyják, hogy félrevezesd őket...
7. ...és mind kiáltani fogják: Törüljétek el közülünk a bűnt, hogy Isten és a herceg ítélete ne mindnyájunkra sújtson!
WEYNKEN (súgva, tétova tekintettel) Istennek kell inkább engedni, mint embereknek. Istennek kell inkább engedni, mint embereknek. (szinte metszően) Istennek kell inkább engedni, mint embereknek.
(5., 6., 7. elfoglalják helyüket a sírnál és letérdelnek)
5. Urunk, szolgáid, a kövek dicsérnek téged. (ütés)
6. Urunk, szolgáid, a kövek magasztalnak téged. (ütés)
7. Urunk, szolgáid, a kövek kérnek téged: (ütés)
MIND Urunk, irgalmazz szegény gyermekednek. (8. Weynken elé lép)
8. Weynken van Renesse, én vagyok a nyolcadik, az utolsó előtti kő. Könnyebb vagyok minden előzőnél, és nehezebb, mint az egész világ. Nem hozok sem ítéletet, sem fenyegetést, sem átkot. Weynken, kérdezlek téged: bizonyos vagy afelől, hogy Isten veled van? Mert ugye, a halálhoz ebben bizonyosnak kell lenni?! Valóban azt mondta Isten: Weynken van Renesse, neked meg kell halnod értem?! Vagy nem inkább a te makacsságod, büszkeséged, az önhittséged, a hiúságod súgták ezt neked? Weynken van Renesse, bizonyos vagy abban, hogy Isten akaratát cselekszed, és nem a magadét? A kétségnek halvány árnyéka sincs benned?
Mert ha a leghalványabb árnyék is van, akkor halálod nem istentisztelet, hanem istenkáromlás. Ezt magad is tudod, Weynken!
WEYNKEN (tele félelemmel) Uram, nem tudok már felelni, adj te nekem feleletet! Uram, nem tudok
már felelni, adj te nekem feleletet! (térdre esik és arcát kezébe temeti)
8. Kiálts hangosan, Weynken, kiálts hangosan! Isten ítéljen közted és köztünk. (hosszú, kínos szünet)
WEYNKEN (elfúló hangon) És abban az órában hangosan kiáltott Jézus, és mondta: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? (a jelenlevők lassan mind keresztet vetnek, 8. elfoglalja helyét a sírnál és letérdel, hármat üt óvatosan és gyors egymásutánban)
MIND Urunk, irgalmazz szegény gyermekednek. (9. Weynken elé lép, aki térdelve marad)
9. Weynken van Renesse, én vagyok az utolsó kő. Nincs más mondanivalóm, csak ez: én vagyok az utolsó kő. Még nem késő, Weynken. Szemeid még látják a világosságot, és a világosság oly édes. A lehelet még benned van, és a lehelet oly édes. Az út még szabad vissza az életbe, és oly édes az élet. De ha elfoglalom helyemet, Weynken, akkor már késő. Mert én vagyok az utolsó kő.
WEYNKEN (változatlan helyzetben, de világos, tiszta hangon)
Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úr neve. Ámen. (9. bezárja a gyűrűt Weynken körül, letérdel. A következők győzelmi énekként)
Mind Urunk, szolgáid, a kövek dicsérnek téged! (ütés)
Urunk, szolgáid, a kövek magasztalnak téged!
(ütés) Urunk, szolgáid, a kövek kérnek téged:
(ütés) Urunk, irgalmazz szegény gyermekednek!
(9. feláll. A kórus felett hangzik Weynken
hangja: „Az ige kőszálként megáll...” A „Kincset,
életet..” sornál a kövek szorosan
Weynken köré lépnek.)

1 megjegyzés: