
Wayne Rice írása következik, fogadjátok szeretettel!
Akkoriban, amikor még a távíró volt a leggyorsabb távközlési eszköz, egy fiatalember munkára jelentkezett, mint morzekód-operátor.

A recepciós ablakon egy felirat utasította az álláskérelmezőket, hogy töltsenek ki egy formanyomtatványt, és várjanak, amíg beszólítják őket a belső irodába. A fiatalember kitöltötte az űrlapot, és leült a már ott várakozó hét jelentkező mellé. Pár perc múlva felállt, odasétált a belső iroda ajtajához, és bement. Természetesen a többi várakozó felkapta a fejét, és csodálkozva nézte, mi történik. Arról diskuráltak egymás közt, hogy nem hallották, hogy bármelyiküket is szólították volna.
Valószínűnek tartották, hogy az a fiatalember, aki bement az irodába, hibát követett el, és ki fogják zárni.
Ám e helyett pár perc múlva a munkaadó kísérte ki a fiatalembert az irodából, és így szólt a többi jelentkezőhöz:

*
Mi egy olyan világban élünk, amely csupa nyüzsgés és csattogás - mint a történetbeli iroda. Az emberek figyelme le van kötve, így képtelenek meghallani Isten csendes, szelíd hangját, ahogy szól hozzánk a teremtett világ, a Szentírás vagy Jézus Krisztus élete és munkája által. Rá vagy-e hangolva Isten hangjára? Meghallod-e, amikor beszél hozzád? Figyelsz-e? „Ez az én szeretett Fiam... reá hallgassatok"(Mt 17,5).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése