Ezúttal Czenthe Anna küldött nekünk cikket. Anna budavári ifis, de most egy másik társasággal, a Bolyai Önképző Műhely fiataljaival kirándult. Ezen a pannonhalmi úton szerzett tapasztalatairól számol be, miközben gondolkodásra késztet. Fogadjátok szeretettel!
A pannonhalmi út – nem csak számomra – egyik legemlékezetesebb része a Várszegi Asztrik Főapát úrral való találkozás volt. Ilyen hangzatos cím alapján komoly, méltóságteljes, szigorú embert vártam. Helyette egy végtelenül derűs, szeretetteljes, bölcs ember fogadott minket péntek este, s humoros stílusával hamar feloldotta a megilletődött hangulatot.
Felsorolta, ki mindenkit fogadott előttünk (Fabiny Tamás, Spiró György, Esterházy Péter, Benkó Dixieland), s talán a Bolyai iránti lelkesedésének köszönhető, hogy egy ilyen hosszú nap után fogadott minket. Igen érdekes volt őt hallgatni, mert egyházi emberként is nagyon világosan látta a mai világot, s olyan értékrendet képviselt, ami akár egy nem vallásos ember számára is elfogadható.
Két gondolat különösen megragadott: arra a kérdésre, hogy szerinte miért van nehéz helyzetük a mai fiataloknak a világban, azt válaszolta, hogy mert túl sok választási lehetőségük van. Maga a krízis szó is azt jelenti, hogy választás, döntés, és ma annyi lehetőség van, hogy mindent ki akarunk használni, mert attól félünk, hogy különben lemaradunk valamiről. De egyszerre nem fér minden bele, tudni kell választani, és néha lemondani dolgokról. És védekezni kell valahogy a túl sok stressz, elvárás ellen. Az összeomlás is egyfajta védekezés, csak nem biztos, hogy ezt érdemes megvárni. Ezt a problémát sajnos jól ismerem, s úgy látom, hogy körülöttem sokan vannak még így.
 |
| Dr. Várszegi Asztrik |
A másik gondolat azért tetszett nagyon, mert evangélikusként sok szomorúságot okoz, hogy milyen konfliktusok vannak keresztény(!) felekezetek között. Asztrik atya szerint a bencések már a felekezetek kialakulása előtt létrejöttek, tehát nem katolikusok, hanem keresztények. Éppen az lenne a fontos, ha kereszténységünknek a lényegét tudnánk gyakorolni, mindenféle hagyomány és történelmi sallang nélkül. Mikor ezt mondta, feloldódott bennem az a kicsi feszültség, hogy idegennek éreztem magam a katolikus környezetben.
Asztrik atya személyisége talán mindenkit megragadott a társaságból: a derűje, anekdotái, a diákjai iránt érzett szeretet és pedagógusi hozzáértés, és az évek során szerzett bölcsesség.
Vajon mitől? „Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy bár értek fájdalmak, de életem minden szakaszának tudtam örülni.” Ha mi is tudnánk értékelni az életünket, magát azt, hogy vagyunk, talán mi is ilyen derűvel tudnánk élni.
Cz.A. hídépítő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése