2012. május 28.

Útravaló: Pünkösdhétfő

Előző, ünnepre hangoló cikkünk után, most kicsit beszéljünk még a Pünkösdről, hiszen jelentőségéhez képest, sokunk által kevésbé köztudott, hogy mit is ünneplünk ma. Talán mindannyiunknak érdemes utánaolvasni egy picit, ebben segíthet az Apostolok Cselekedeteinek 2. fejezete, de most mi is megpróbálunk Veletek együtt közelebb kerülni az ünnep üzenetéhez. Fogadjátok szeretettel az írást! :)


Egy kis történeti gyorstalpaló: Húsvét után 50 nappal Pünkösd napját, a Szentlélek eljövetelét és az egyház megalapítását ünnepli a keresztény világ. A szó görögül "ötvenediket" jelent. A Szentlélek lángnyelvek képében szállt a tanítványokra, akik ezután mindenféle nyelven hirdették Istent úgy, hogy a jelenlévő rómaiak, zsidók, krétaiak, arabok mind értették, miről van szó. Miután sokan ezért bolondnak és részegnek tartották őket, Péter előállt, és prédikációja hatására legalább 3000 ember tért meg Jézushoz. Ezt az eseményt tekintjük a keresztény egyház megalapításának is! Így szól a pünkösdi történet dióhéjban.


Most, hogy már biztosan nem kerülhetünk hasonló helyzetbe, mint ők :P fejtsük ki kicsit mélyebben, mit jelenthet számunkra a pünkösdi Szentlélek eljövetele:
A Szentlélek munkája számomra a folyamatos megújulás lehetőségét jelenti. Mind a saját hitünk hullámvölgyei után, mind az egyház sötétebb korait követően. Hisz személyesen, hitünk küzdelmei során, olykor a leghitetlenebb és legkétségbeesettebb pillanatainkban tud minket eltölteni Isten kiáradó Szentlelke, és olyan új erőt és hitet adni valamihez, amit a magunk erejéből soha nem érhetnénk el. Vagy miért lehet az, hogy az inkvizíció és a sok keresztény gaztett legsötétebb időszakai után, az egyház mégis mindig talpra tudott állni, és meg tudott újulni (reformálódni). Én ezt a Szentlélek egyes emberekben való munkálkodásának tulajdonítom, akik aztán ezt a munkát - ki nem alvó tűzként - továbbadva, tanították a népet, változtatták meg a közgondolkodást. A Szentlélek "esedezik miértünk kimondhatatlan fohászokkal", olvashatjuk a Római levélben.

A pünkösdi eseményt tehát nem egy pontszerű eseményként képzelem. A nagy fuvallatnak és a lángnyelveknek (ha csak kisebb formában is, de) újra és újra "le kell csapnia", meg kell történnie velünk ahhoz, hogy hitünket (és egyházainkat) újra és újra visszaszerezhessük vagy megerősíthessük. A Pünkösd színe is az élénk piros, mely a tanítványokat (és talán minket is) megszálló tűz jelképe.

A második, elsőből következő kérdés az egyház vagyis a közösség alapítása:


Vasárnap, az egyik linzi evangélikus templomban az ünnepi istentiszteleten keresztelőt tartottak. Külön szép gesztus volt, ahogy először a keresztszülővel olvastatták föl a "gyermekek evangéliumát", ezzel is erősítve a kötődést, majd ők emléklapot, a kis Jonas Paul és szülei pedig egy gyönyörű (és nagy) gyertyát kaptak emlékül. Ahogy a lelkész is kiemelte, Pünkösd ünnepe is valami hasonlóról szól, ahogy egy közösséggé alakulva, együtt vagyunk, egymást erősítjük, bátorítjuk a hitben (ahogy azt a keresztszülők is mindig megfogadják). Később az Úrvacsora során, mindenki egyszerre állt egy hatalmas körben - ez lehetséges volt az oltár előtti nagy tér miatt -, egymás kezét fogva, együtt a gyerekekkel is, kb 60-70 ember lehetett részese ennek körnek, és az asztalközösségnek. Különös élmény volt.


Az istentisztelet után megrendezett, általam igen kedvelt Kirchenkaffee során pedig egy jót beszélgethettünk a "kör" tagjaival, egy kis süti és kávé mellett. :P Az ünnep vallási jellege viszont egyáltalán nem jelenti azt, hogy csak elmenjünk a templomba, aztán meg magunkba zárkózzunk és elmélkedjünk. A tanítványok sem ezt tették. Ebben az időszakban az újra beköszöntő jó idők miatt rengeteg fesztivált, népszokásokhoz is köthető, közösségi alkalmat rendeznek, amelyeken a hosszú tél és talán (a máskor) esős április után, rendkívül jól esik közösen, családdal vagy barátokkal, sokad magunkkal részt venni.

Kívánok mindenkinek tartalmas időtöltést mára és a hétre, és hogy mindenki átérezhesse családjában, gyülekezetében vagy más csoportban újra és újra, a közösség, az egymáshoz tartozás élményét, a Szentlélek munkálkodó erejét!

Gy. L. hídépítő






 

"Akik megfogadták szavát, megkeresztelkedtek. Aznap mintegy háromezer lélek megtért. [...] A hívek mind ugyanazon a helyen tartózkodtak, és közös volt mindenük. Birtokaikat és javaikat eladták, s az árát szétosztották azok közt, akik szükséget szenvedtek. Egy szívvel-lélekkel mindennap összegyűltek a templomban. A kenyeret házaknál törték meg, s örömmel és egyszerű szívvel vették magukhoz az ételt. Dicsőítették az Istent, és az egész nép szerette őket. Az Úr pedig naponként növelte az üdvözültek számát "
/Ap. Csel. 2. részéből/

3 megjegyzés:

  1. Sok gondolatot felvet az írásod. Például nem is értem, hogy nálunk az istentiszteletek többségének miért nincs ilyen közösségteremtő része. Üdv. J.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezen lehet változtatni :) Például Szegeden van Kirchenkaffe havonta kétszer :)
      De a keresztelőkön az ilyen apróságokra odafigyelni, az nagyon szép dolog lenne, és nem kerülne túl sok többletköltségbe :)
      Például amit kihagytam az írásból, a keresztelő előtt körbeosztogattak ilyen kis 3-4 oldalas füzetkéket, amiben bennevolt minden amit a babáról tudni lehet, mikor született, hány kilóval :D kik a családtagok, pár kép róla aktivitásai közben, és minden családtagnak egy-egy 1-2 mondatos imája, amit fel is olvastak a záróimádság során :)
      Nagyon megható volt, az egyik unokatestvére kb 6-7 éves, ő is felolvasott egyet, megköszönte a kis unokatesóját az Istennek, aranyos volt az egész!
      Szóval ilyesmiket simán lehetne itthon is talán. :)

      Törlés
  2. Gömbös Tamás2012. május 31. 17:16

    Nagyon megszólító írás ez :). Ami különösen megfog benne, az az Lajos, ahogy a Szentlélek állandó munkáját és a "ki nem alvó tüzet" ecseteled, hogy ez nem pontszerű, hanem, ha felismerjük és rányílik a szemünk, meglátjuk, hogy örökké folyó és zajló történés ez, amihez -ahogy írod is, nagyon fontos a közösség.

    VálaszTörlés