A nyitott templom éjszakája

Aztán végül április 4-én, este hatkor kitártuk az ajtókat. Egy sor készülődés előzte meg ezt a mozdulatot: próbák, megbeszélések, szendvicskészítés, plakátgyártás stb., de megérte! Kisvártatva megjelentek az első látogatók, és hozzáláttak betölteni a szegedi evangélikus templom barátságos padsorait.

Elkezdődött a műsor. Az oltár előtt megjelent Kun Róbert, aki egyedi énekhangjával egy másik világba varázsolt minket, szórakoztató szövegeivel pedig megnevettetett. Őt segítette páratlan zenei tehetségével Lévai Tamás ifisünk, aki néhol a gitárnál, néhol a zongoránál mutatta meg, mit tud.

Az est egy zenés-verses összeállítással folytatódott. Gömbös Tamás (aki az előző cikkünket írta) a magyar költészet remekeitől szavalt műveket, és ezen versek között a szegedi ifi zenekara muzsikált. A műsorszám pikantériáját az adta, hogy Tamás nem csak kipécézett magának egy parcellát a templomban, és végig azon helyen állva folytatta le művészi szónoklatát, ő a zenés rész közben úgy helyezkedett, hogy mindig a helyiség más zugában szólaljon meg öblös hangján – néhol egy-két gyanútlan nézőt meg is ijesztve.

Ezután a főként baptistákból álló Szegedi Ökumenikus Gospel Kórus (SZÖG) elrepített minket a fekete zenei kultúra őshazájába. A hallgatók együtt mozogtak az éneklőkkel, ütötték a ritmust a lábukkal, fokozódott a jó hangulat.

A zenés produkciók után az ezen alkalomra szintén ifisekből verbuválódott színjátszókör egy dramatizált novellát, Karel Čapek: Az utolsó ítélet című művét mutatta be. Ez a novella már több ifis alkalom témájául szolgált, egy teljesen más nézőpontból közelíti meg az utolsó ítélet kérdését. Mi van, ha Isten nem ítélőként, hanem csak tanúként van jelen, mikor számot kell adnunk életünkről, mert Ő nem tud ítélkezni, csak megérteni, hiszen mindent tud. (Tessék elolvasni!) Az előadás után elcsöndesedtünk. A kellemes félhomályban lelkészünk áhítatot tartott, mely szorosan kapcsolódott az előbb bemutatott Čapek-mű gondolatmenetéhez.

Az áhítat után a templomban levetítettük A montreáli Jézus című filmet, míg a gyülekezeti teremben lehetőség nyílt beszélgetésre, némi harapnivaló jóízű megemésztésére, és ez volt a láthatatlan színház helyszíne is. Az érdeklődők hosszú sorokba rendeződve várták, hogy beszólítsuk őket. Én is a láthatatlan színházban segédkeztem, nem mindennapi élmény volt! A láthatatlan színházba egyszerre csak egy ember mehet be bekötött szemmel. Mivel az ember életét választottunk témánknak, a látogató először megszületett, majd szépen lassan felcseperedett, megöregedett, majd meghalt. A tíz-tizenötperces láthatatlan élet a valós létből kiragadott helyszíneken zajlott: iskola, buli, munkahely, meghitt családi együttlét.. Mivel a szemüket nem használhatták, a „darabok” főhőseit az érintés és a hangok segítségével támogattuk, így arra a néhány percre valamiféle meghitt, földöntúli kapcsolat alakult ki közöttünk, amely meghatott minket, segítőket is, de főleg a résztvevőket.

A nyitott templom éjszakája ötletét Szegeden Gazdag Zsuzsanna lelkésznő vetette fel, ő volt a főszervező is. Mindenki tett hozzá az ifiből: ötlettel, szerepléssel, jelenléttel. Közös ügyünknek éreztük, hogy ez az ötlet megvalósuljon, és minél jobb legyen ez az április 4-i délután, este, éjszaka. Biztatok minden kis közösséget, hogy ha van kapacitása és ideje egy ilyen nagyszerű alkalmat megszervezni, tegye meg!

A templom egy különleges hely. Már kisgyerek korunkban megtanultuk, hogy egy templomban nem szabad hangoskodni és ünneplőben kell lenni. Ezek csak külsőségek. A templom ugyanakkor sokszor helyszíne a legőszintébb befelé fordulásnak is, elcsendesedésnek. A nyitott templom éjszakája egyfajta lehetőség minden embernek felekezettől és kortól függetlenül arra, hogy megbarátkozzon a templommal, és ő is otthont találjon benne.

K.M. hídépítő