December 4. van, a második gyertyát is meggyújthatjuk, bár még semmi "karácsony fííílingem" nincs. Legalábbis nem sok. Kirakatokban már megjelent a "csicsa", szebben fogalmazva a "túldíszítettség". Körülöttem mindenki panaszkodik, hogy drága az üzemanyag és ebből adódóan minden drágul, közben egyre nagyobb a bűntudatom, hogy ma se adakoztam a szegényeknek, pedig egyre jobban kérik.
Lelki helyzetjelentés...
Kedden késődélután elütött valakit a villamos Budapesten a Blahán, amitől bedugult a fél város, és természetesen leálltak a 4-6-osok egy hosszú szakaszon, így mindenfelé gyalogosokat lehetett csak látni. Na ekkor jött el a karácsony érzetem :) De tényleg, láttam egy anyukát kis gyerekkel, kézen fogva sétáltak és biztatta a kicsit, hogy "mindjárt ott vagyunk". Láttam egy fiatal párt szintén kézen fogva, ahogy bámészkodnak és jól érzik magukat és láttam még rengeteg embert, akik hazafelé vándorolnak. (Láttam egy csordultig telt buszt is, amiben az emberek valószínűleg zúgolódtak, de ha akartak volna, sétálhattak volna.)
A YouTube-on a kedvenceim közé egyszer betettem egy kis videót, amit időnként jó újra nézni. Semmi köze karácsonyhoz, de talán egy kicsit mégis...
Visszatérve, sajnos most a baleset késztette az embereket a sétára, nem egy zongoraszerű lépcső, mégis a hazaút esélyt adott a gondolkodásra. Ha villamosoztam volna, akkor a szemközti embert méregettem volna, vagy egy ember telefonálását, vagy egy másik félszemű-félhajú suhanc mp3-lejátszóján bömbölő zenéjére figyelek.
Ezek az apró lehetőségek Neked is megadatnak, csak észre kell venni őket. Figyelni kell minden kis jelre. Most jöhetnék a napkeleti bölcsekkel, hogy ők is figyelték a kigyúló csillagot, követni kezdték, és lám milyen jól tették. De az az igazság, hogy egyre nehezebb figyelni ezekre, mert rohanunk és rohan körülöttünk minden. Ez volt a Sátán terve is. De Isten terve más, ez egészen bizonyos. Figyelj a jeleire!
Különben olyan az egész karácsonyi készülődés, mintha vonaton ülnénk. Elsuhannak mellettünk a dolgok és nem vesszük észre a várakozás örömét. Aztán amikor hirtelen megáll a vonat, kinézel az ablakon és észreveszed, hogy megérkeztél. Hirtelen rájössz, hogy még össze se pakoltál, így kapkodsz, hogy nehogy elinduljon a vonat, mielőtt leszállnál. Ha idejében leszállsz, dobog a szíved az izgalomtól és örülsz. De nem a hazaérkezésnek, hanem a leszállásnak.
Ne legyen ilyen a karácsony is. Ne legyen olyan, hogy rohanunk az ünnep felé és amikor ott vagyunk, kapkodások közepette készítjük az ajándékokat, és örülünk azok elkészültének.
Zárszóként csak azt kívánom, hogy a hazaérkezésnek is tudjunk örülni!
Ne legyen ilyen a karácsony is. Ne legyen olyan, hogy rohanunk az ünnep felé és amikor ott vagyunk, kapkodások közepette készítjük az ajándékokat, és örülünk azok elkészültének.
Zárszóként csak azt kívánom, hogy a hazaérkezésnek is tudjunk örülni!
Ez a vonatos példa, még kedden is elő fog jönni ;)
A.B. hídépítő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése