Élménybeszámoló: Szolidaritás éjszakája - Szeged

A mai írás apropója a múlt hét csütörtökön megrendezett "Szolidaritás Éjszakája 2011" nevű rendezvény, melynek bár fő szervezői a Katolikus és a Református Egyetemi Lelkészség,  a szegedi evangélikus ifi is évek óta részt szokott venni rajta. Idén november 17-én, csütörtökön tartották, a szegedi Dugonics téren, ahol aznap délután 3 órától késő estig lehetett csatlakozni a különböző programokhoz, majd éjszaka pedig a közös virrasztáshoz "a hajléktalanokkal a hajléktalanokért".

Az esemény előtt két nappal, kedden Ökumenikus Egyetemi Istentiszteletet tartottak a Dóm altemplomában. A téma a sztereotípiák megtörése volt. Bár itt még főként a katolikus-református-evangélikus-baptista felekezetek, valamint a samáriai asszony példázatán keresztül a különböző népcsoportok közötti különbségekről volt szó, az Istentisztelet nagyszerű lehetőséget biztosított az ott egybegyűlt fiataloknak, hogy lélekben is felkészüljenek a csütörtöki, hajléktalanokkal való találkozásra.

Aznap már kora reggeltől várták a segítőkész, szorgos egyetemistákat a különböző munkákban (pl. krumplipucolás az esti főzéshez és egyéb előkészületek). Később felállításra került egy fal, amin hajléktalan művészek által készített fotókat és verseket tekinthettünk meg, valamint egy "tabuk nélkül" feliratú sátor, ahol bárki kötetlenül beszélgethetett a témáról. A délután során adománygyűjtés is folyt, gyertyákat, tartós élelmet, takarókat, ruhákat, lábbeliket gyűjtöttek, szerencsére elég szép sikerrel. Az adománygyűjtés mellett volt jótékonysági sütivásár, lábtengózás, és sakkozás is a hajléktalanokkal. Este pedig a versszavalások és énekes fellépések mellett tábortűz, a forró tea és a meleg étel segített a jó hangulat megtartásában.

A rendezvény célja az volt, hogy felhívja a figyelmet arra: a hajléktalanok olyanok, mint bárki más, köztük is rengeteg a tehetséges, értelmes ember, de rosszul alakult az életük, ezért a társadalom szélére kerültek, ahonnan már nagyon nehéz a visszaút. Sajnos önhibájukon kívül is kerülhetnek az emberek az utcára, és persze az "önhibájukból odakerültek" életét is jobbá kéne tenni, hiszen ők is emberek! Mi, akiknek van fedél a fejünk fölött, étel az asztalunkon, könnyen mondjuk rájuk gyakran, hogy tanulni kellett volna, vagy hogy ne igyanak annyit. Sajnos egyre többen kerülnek az utcára, és egyre kilátástalanabb a helyzetük. Sokan segítenek persze, például Szegeden is rendszeresen osztanak élelmet, de ez még nem oldja meg a helyzetet.

Két személyes élményt is hadd osszak meg: Többiek hívták fel a figyelmemet az egyik kiállított versre, amelyet egy utcán élő személy írt. Oldalakon keresztül sorolta fel a finomabbnál finomabb ételeket - természetesen rímbe szedve - amelyeket szívesen fogyasztana. A vers végén azonban szomorú csattanóval hozzátette, hogy de hát ilyeneket nem ehet, mert ő csak egy hajléktalan. A többieknek pedig viccesen azt kívánta, bár csak akadnának a torkukon azok a falatok. :) A másikat utólag olvastam egy ott készült interjúban: “Kedvesek voltak, ami persze jól esett, ahogy a meleg tea is. De az éjszaka ezután is hideg lesz, és holnaptól ugyanúgy kikerülnek majd az emberek, mint ahogy eddig is. Nem változott semmi sem”- mondta egyikük. Sajnos ez valószínűleg így is lesz...

Az esemény inkább nekünk volt jó arra, hogy kicsit közelebb kerüljünk sanyarú sorsú embertársainkhoz, egy hajszálnyival jobban megértsük a problémájukat, átérezzük a helyzetüket. "Amit nem ismerünk, attól mindig félünk" hangzott el a nyitóbeszédben. Talán ezután egy kicsit több szeretettel és megértéssel viszonyulunk majd hozzájuk, személyes találkozásaink során is.

Mi, akik egyetemistaként vettünk részt a programon, utána Haza mehettünk.. Ne felejtsünk el érte szüntelenül hálát adni!

Gy. L. hídépítő