Élménybeszámoló: Körbetekertük!

Ahogy a cím alapján sejteni lehet, idén nyáron, a bonyhádi evangélikus ifivel nem kisebb fába vágtuk a fejszénket, minthogy körbetekerjük a Balatont. A lázas szervezkedéssel töltött tavaszi hónapok után, végül 16-an gyűltünk össze, hogy megméressük magunkat, és június végén nekivágjunk a „Magyar Tenger”-nek.
 (Folytatáshoz kattints a címre, vagy a "Tovább" gombra)


Az időjárás sajnos nem volt túl kegyes, hiszen a víz fürdésre szinte teljességgel alkalmatlan volt azokban a napokban (azért voltak akik megpróbálták), viszont amikor nem esett az eső, egészen kellemes időnk volt az egész napos tekeréshez. Szerencsére megkaptuk a gyülekezetünk kisbuszát, így a csomagok szállítását könnyen meg tudtuk oldani, minden nap volt két ember, akik a biciklis különítmény elindulása és érkezése között összepakolták a holmikat, bevásároltak, átmentek a következő helyre, felállították a sátrakat, megfőzték a vacsorát, és azzal várták a kimerült legénységet. Különös élmény volt mindannyiszor a kerékpár út melletti autóúton meglátni az elsuhanó buszunkat, akik hosszú dudaszóval biztatták csapatunkat.

Öt napot szántunk a túrára, szállásként egymás nyaralóit, vagy egyéb üdülőhelyeket vettünk igénybe. Zamárdiból indultunk, az Antal-család bungalójától, hogy aztán az első nap estéjét már Balatonalmádi-Felsőörs melletti szőlőhegy tetején, a külvilágtól hosszú meredek lejtővel elzárt, nyugalommal teli Győrffy-telken tölthessük. Második nap Balatonfüreden át a zánkai úttörőtábor felé vettük az irányt kisebb-nagyobb esőszünetekkel. Harmadnapra a szigligeti vár, és az edericsi Afrika múzeum volt a program. Estére pedig Gyenesdiás volt az úti cél, ahol éppen a soproni gyülekezet tartott nagycsaládos tábort korábbi kedves lelkészünkkel, Hegedüs Attilával. A találkozásnak nagyon örültünk, annak már kevésbé, hogy az udvaron felállított sátrak az éjjel teljesen eláztak egy hatalmas vihar következtében. Ekkor másnap többen megijedtek, hogy talán nem tudjuk befejezni a túrát, szombat reggel nem is indultunk tovább, hanem átmentünk Keszthelyre, ahol a kastélyparkban és a sétálóutcán töltöttük a délutánt. Folyamatos imáink azonban másnapra meghallgatásra találtak, így vasárnap már olyan jó időnk volt, hogy a dupla távot is teljesíteni tudtuk így értünk végül vissza Gyenesdiásról Zamárdiba.

Minden este, miután az aktuális sportolási lehetőségekkel (foci, ping-pong, csocsó) a hosszú tekerések után végképp kimerítettük erőtartalékainkat, áhítatokat tartottunk. Hol az arra alkalmas közösségi teremben, hol csak kint a tábortűz körül, a lényeg, hogy jókat beszélgettünk, vitáztunk és énekeltünk közben.

Összességében mindenkinek ajánljuk, hogy próbálja ki, nagyon nagy élmény. Úgy érzem, hogy ezáltal sokat épült a közösségünk.

Gy.L. hídépítő