Krisztus feltámadt, valóban feltámadt! Engedjétek meg, hogy ezzel az ókeresztyén köszöntéssel köszöntselek benneteket! Húsvét vasárnap van. Ezen a napon ünnepeljük Jézus Krisztus Urunk feltámadását. Nagypénteki önátadásával újra és véglegesen rámutat, hogy Benne az Isten jött el és egy lett az emberrel. Megmutatta, hogy az Isten nem olyan, aki csak méltósága legtetejéről áll szóba teremtményeivel, hanem velünk egy magasságba ereszkedik és eggyé válik velünk. Szeretni és élni tanít, s tudja, hogy szeretetteljes önátadása beérleli a gyümölcsét, megváltó kereszthalála felnyitja sokak szemét.
Nagypéntektől Húsvét vasárnap reggelig Jézus teste Arimátiai József sírboltjában nyugodott. A cigánymissziós szolgálatban nagyon sokat tapasztaltam és tanultam a cigány folklórral kapcsolatban, aminek egyik legszebb részlete az, hogy a cigányok halottaik mellett a haláluk utáni harmadik napig virrasztanak, mivel Jézus is harmad nap támadt fel, hátha feléled még elhunyt hozzátartozójuk is. Ha harmad napra sem éledt fel, akkor lehet csak elkezdeni szervezkedni és készülődni a temetésre.
Az külön érdekesség, hogy mi történt Jézussal ebben a szűk kettő napban. Tudjuk, hogy a teste sírboltban nyugodott, de van egy történés, amiről az apokrif Nikodémus evangéliuma tudósít, s amit az európai keresztyén művészet sok helyen ábrázolt. Ez pedig Jézus pokolra szállásának (descensus ad inferos) a momentuma, miszerint míg teste halott volt addig lélekben leszállt az alvilágba, felnyitotta annak ajtaját és magával vitte a mennybe Ádámot, Évát, a pátriárkákat, prófétákat, vértanúkat és mindenkit, aki az Ő eljövetele előtt hunyt el.
Húsvét vasárnap reggel azonban az angyali követ elhengerítette a sírbolt elől a követ, s Jézus kilépett a reggeli frissességbe. Az asszonyok hírvivésére ide rohanó Péter és János csak a levetett fehér gyolcsot találták itt. Másnap az emmausi tanítványok mellé szegődött oda Jézus, akik csak a kenyér megtörésekor ismertek rá. Az, hogy Ő csendben, szinte észrevétlenül melléjük szegődik és együtt megy velük nagyon fontos momentum számomra. Azt érzékelteti, hogy Jézus mindig itt van velünk, csöndesen a nyomunkba lép, sosem hagy el, de nem erőszakolja magát ránk. Nekünk kell Őmellette döntenünk!
Ő megmutat valamit, valami egészen nagyszerűt, leírhatatlant, egyedit, valami olyat, amiből minden boldogság és élet fakad és táplálkozik. Ezt a bizonyosságot Scholz László így írja le az Evangélikus Énekeskönyv 474-es énekének utolsó versszakában:
„Nincs, ami megújíthat se mást se tégedet,
Csak a Krisztusból tűző, forró, hű szeretet.
Mindennap erre vágyik ki épp utadba jött.
Testvér, mint Krisztus téged,
Te úgy fogadd be őt!”
A tanítványok megosztottak voltak, ki előbb, ki később hitte el - merte elhinni az örömhírt, de mindegyikük szívében fellobbant a remény örömlángja és fokozatosan meg is tapasztalták, hogy reményük valóság, mert Krisztus valóban feltámadt!
Én is ezzel a bizonyossággal kívánok mindnyájatoknak nagyon boldog és áldott Húsvétot!
Gömbös Tamás hídépítő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése