

Az külön érdekesség, hogy mi történt Jézussal ebben a szűk kettő napban. Tudjuk, hogy a teste sírboltban nyugodott, de van egy történés, amiről az apokrif Nikodémus evangéliuma tudósít, s amit az európai keresztyén művészet sok helyen ábrázolt. Ez pedig Jézus pokolra szállásának (descensus ad inferos) a momentuma, miszerint míg teste halott volt addig lélekben leszállt az alvilágba, felnyitotta annak ajtaját és magával vitte a mennybe Ádámot, Évát, a pátriárkákat, prófétákat, vértanúkat és mindenkit, aki az Ő eljövetele előtt hunyt el.
Húsvét vasárnap reggel azonban az angyali követ elhengerítette a sírbolt elől a követ, s Jézus kilépett a reggeli frissességbe. Az asszonyok hírvivésére ide rohanó Péter és János csak a levetett fehér gyolcsot találták itt. Másnap az emmausi tanítványok mellé szegődött oda Jézus, akik csak a kenyér megtörésekor ismertek rá. Az, hogy Ő csendben, szinte észrevétlenül melléjük szegődik és együtt megy velük nagyon fontos momentum számomra. Azt érzékelteti, hogy Jézus mindig itt van velünk, csöndesen a nyomunkba lép, sosem hagy el, de nem erőszakolja magát ránk. Nekünk kell Őmellette döntenünk!

„Nincs, ami megújíthat se mást se tégedet,
Csak a Krisztusból tűző, forró, hű szeretet.
Mindennap erre vágyik ki épp utadba jött.
Testvér, mint Krisztus téged,
Te úgy fogadd be őt!”
A tanítványok megosztottak voltak, ki előbb, ki később hitte el - merte elhinni az örömhírt, de mindegyikük szívében fellobbant a remény örömlángja és fokozatosan meg is tapasztalták, hogy reményük valóság, mert Krisztus valóban feltámadt!
Én is ezzel a bizonyossággal kívánok mindnyájatoknak nagyon boldog és áldott Húsvétot!
Gömbös Tamás hídépítő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése