Útravaló: Háromság az egységben

Kedves olvasók, ma Gömbös Tomi barátunk lepett meg minket Szentháromság ünnepére írt útravalójával, magyarázatával. Ahogy írja, számára sokat jelent ez az ünnep: Újra elérkezett Szentháromság vasárnapja! Igazság szerint, nekem személyesen ez az egyik legkedvesebb ünnepem, mert bár, az egyházi dogmatika kimondja, hogy az Istennek eme természetét emberi ésszel nehéz teljesen megérteni – amiről Szent Ágoston is értekezik - , de mégis ha belegondolunk és ráérzünk, valahogy adja magát.

Az ókor végén, a fiatal és terjedő kereszténység idején a Jézus-jelenség központi téma volt. Ha fellapozzuk az Újszövetséget, ott látjuk az életét, tetteit, a másik emberhez való viszonyulását, szeretetét, tanítását. Olvassuk, hogy kereszthalált szenvedett értünk, majd harmadnapra feltámadt, majd a tanítványait misszionálni küldő parancsa után "mennybement" és tíz napra rá elküldte a Szentlelket- persze hozzá kell tenni, hogy akkoriban még nem volt meg a végleges bibliai kánon. Fontos volt a személyét körülvevő kérdéseket tisztázni és a rendelkezésre álló evangéliumok és egyéb iratok segítségével megfelelően megválaszolni. 

Arius püspök

A Kr. u. 325-ös níceai zsinaton győzött az Athanasius által vezetett irányzat, miszerint Jézus, teljesen egylényegű az Atyaistennel. A zsinat eretneknek nyilvánította, az Arius alexandriai püspök neve által fémjelzett csoportosulást, ami Jézust nem ismerte el Isteni személynek, az Atyával egylényegűnek, csak hozzá hasonló tökéletes teremtménynek. A győztes un. katholikos irányzat ezután még több évszázados harcot vívott az eretnek arianizmussal, ami végül visszaszorult és elhalt, de mint kései szellemi utódban, az antitrinitarizmusban tovább él ma is.

A níceait követő egyetemes zsinatokon kimondták, hogy Jézus teljesen Isten és teljesen ember egyszerre, s ami belőle isteni, az a legistenibb, s ami belőle emberi a legemberibb. Ezek után a Szentlélek kérdésköre következett. Őróla szintén rögzítették, hogy az Atyával és a Fiúval egylényegű, bár az eredését tekintve ma sincs egyetértés a kereszténység nyugati és keleti fele között. Ugyanis mi, nyugati keresztényként azt valljuk, hogy a Szentlélek egyszerre származik az Atyától és a Fiútól, míg az ortodoxok, görögösebb logikával úgy hiszik, hogy az Atyától származik, de a Fiú által.

A lényeg azonban az, hogy az Isten teljes természetét felölelő Szentháromság maga az élő Úr!

Az egyik szegedi evangélikus lelkész barátomtól, Makoviczky Gyulától hallottam pont egy éve a Szentháromság vasárnapi prédikációjában, hogy a Karácsony az Atya ünnepe, mert kegyelmes és örökké tartó szeretete abban nyilvánult meg, hogy egyszülött Fiát elküldte érettünk, a Húsvét a Fiú ünnepe, aki kereszthalálával és feltámadásával megmutatta, hogy mire képes az Isteni szeretet, s ezzel örökéletet szerzett mindnyájunknak, a Pünkösd pedig a Szentlélek ünnepe, aki mindegyikünket személyesen betölt, egyenként nyitja evangelizálásra a szánkat, s egyenként döbbent rá minket, hogy mekkora öröm a testvérek közössége! Ez a gondolat őszintén és mélyen megfogott, és nagyon szépen láttam benne saját meggyőződésemet és érzéseimet tükröződni. Annyit szeretnék hozzá fűzni, hogy most, Szentháromság ünnepén mindezt együtt láthatjuk.

Együtt láthatjuk, mert együtt kell látnunk, nem csak most, de életünk minden napján, s rá kell jönnünk, hogy minden ebből fakad.

Egy másik remek indokot és alátámasztást pedig Czagány Gábor szegedi református egyetemi lelkésztől hallottam a Kereszténység című kurzuson, miszerint a Bibliában szépen nyomon követhető az egy és igaz Isten három Isteni személye. Az Atyát látjuk mind az Ó-, mind az Újszövetségben. Az előbbiben a Teremtéstől a választott nép történetén át mindenhol, az utóbbiban pedig Jézus számtalanszor hivatkozik Rá! 

A Fiúval leginkább az Újszövetségben találkozunk, hiszen az egész Újszövetség örömhíre az, hogy Isten Jézus Krisztusban Újszövetséget kötött az emberrel, Jézus életével tanúbizonyságot tett, hogy milyen is az Isten, egynek vallja magát az Atyával, s megmutatta, hogyan szeretné, hogy egymással bánjunk. Halálával és feltámadásával pedig az örök életbe vezet határtalan szeretetével. Jézusra az Ószövetségben is több utalás történik. Az egyik ilyen a 22. zsoltár, a másik híres rész pedig Ézsaiás próféta könyvének 53. fejezete. 

A Szentlélek ugyancsak számos helyen felbukkan mindkettőben. Már a Biblia elején találkozunk Vele a Teremtéskor: "de Isten Lelke lebegett a vizek fölött.” /1Móz 1,2b/ Az Újszövetségben pedig Jézus többször említi, hogy mennybemenetele után elküldi a Pártfogót. Ennek beteljesedéséről pedig részletesen olvashatunk az Apostolok Cselekedeteinek 2. fejezetében

A Szentháromság- egy- igaz és örök Isten áldását kérem mindenkire. Kicsinyre, nagyra, hívőre és kétkedőre, szomorúra, hogy viduljon, boldogra, hogy legyen bátorsága őszintén könnyet törölni.

Gömbös Tamás hídépítő