Ma egy felhívást teszünk közzé egy nagyszerű, gyermekekkel foglalkozó önkéntes munka lehetőségről Németországban, Görlitzben, Karl Évi bonyhádi, szegedi ifis nagyon jó barátunktól, aki már augusztus óta ott tölti ezt a tanévet. Az alábbi cikkben mesél élményeiről, motivációiról, valamint buzdít minden érdeklődőt a jelentkezésre. Akit érdekel ilyesmi, annak mindenképp ajánljuk, de élménybeszámoló cikknek is pompás. Évi, hiányzol!!! :)
Több, mint egy évvel ezelőtt a „nem akarok egyetemre járni” betegség áldozatául estem, amiből elég hamar kigyógyultam, mégis az abban az időszakban megszülető gondolataim eléggé megváltoztatták a jövőmet. Most látom, hogy mennyire pozitívan.
Úgy éreztem, hogy a folyamatos magolás helyett valami IGAZIT szeretnék csinálni, valamit, amivel másoknak segíthetek, valamit, ami tapasztalatokhoz juttat, valamit, amivel sokat tanulok, de nem a megszokott módon. Egy önkéntes év külföldön jó lehetőségnek tűnt, találtam is egy szimpatikus projektek a németországi Görlitzbe a KIE-n (Magyarországi Keresztény Ifjúsági Egyesület) keresztül, amire jelentkeztem. A döntő év Németország mellett természetesen a nyelvtanulás volt. Minden nagyon gyorsan ment. Decemberben elküldtem a KIE-nek az önéletrajzomat, januárban megtudtam, hogy fölvettek, áprilisban pedig már a hátam mögött volt egy három napos próbamunka a jövendőbeli munkahelyemen. Körülbelül ekkor tudatosult bennem, hogy a 2011/12-es évet minden valószínűség szerint Görlitzben fogom tölteni. Meg is ijedtem. Nagyon… Mi lesz a barátommal, a családommal, a barátaimmal, amíg kint leszek? És mi lesz velem? Hogy fogok megbirkózni a feladatokkal? Mi lesz, ha nem leszek rá képes? Ezek a félelmeim szerencsére alaptalannak bizonyultak. Ahogy augusztus végén megérkeztem Görlitzbe, elkezdtem dolgozni, és találkoztam az „új” életem szereplőivel, rájöttem: felejthetetlen év áll előttem.
Napjaim leginkább munkával telnek, egy evangélikus általános iskolában dolgozom (Dietrich- Heise -Schule). Délelőttönként az első osztályban segédkezem az osztályfőnök mellett, ez rengeteget segít abban, hogy megtanuljam, hogyan bánjak a gyerekekkel, hogyan tanítsam őket, és hogyan legyek talpraesett akkor is, amikor nyelvi korlátokba ütközöm. Délután különböző feladataink vannak az önkéntes társammal, ebédeltetünk, játszunk a gyerekekkel, vigyázunk rájuk, szakkört vezetünk és szakköröknél segítünk. Az itt töltött öt hónap után a Dietrich- Heise- Schule számomra álommunkahelynek tűnik, úgy érzem, ennél jobb munkahelyet nem találhatok. Nagyon jól megtalálom a gyerekekkel a közös hangot, és a „kollégák” is barátságosak, nyitottak. Sokat jelent számomra az, hogy az iskola keresztény, jól tudok azonosulni az elfogadó, megértésre törekvő szellemiségével.
Délutánonként szabad vagyok, de ha szeretném, a napom minden percében dolgozhatnék, annyira aktív itt a KIE munka. Mivel négy különböző nemzetiségű önkéntes társammal lakom egy lakásban, elmondhatom, hogy egyáltalán nem unatkozom. Ötünk közül ketten dolgozunk az iskolában, a másik három önkéntes különböző területeken tevékenykedik, de ők is KIE munkatársak. Míg mi minden nap az iskolában vagyunk, ők naponta többször is „helyet változtatnak”. Felsorolni is nehéz lenne, hogy hárman együttvéve mi mindent csinálnak, néhány példa: kisgyermekekből vagy tinédzserekből álló keresztény csoportokat vezetnek vagy azokban segítenek, konfirmandus oktatást tartanak, általános iskolákban büfékben dolgoznak és a gyerekekkel játszanak, vagy „Wartburg” nevű ifjúsági épületben látnak el házmesteri, takarítói feladatokat. Az biztos, hogy mindannyian nagyon színes és értékes évet töltünk Görlitzben. 
A város már most nagyon a szívünkhöz nőtt. A gyönyörű szép, középkori hangulatú kisváros különlegessége, hogy kettéosztott, a lakásunktól öt percre már a lengyel határon találjuk magunkat, és határozottan finomabb és olcsóbb a lengyel pizza, mint a német! A lengyel közelséget az iskolában is érzékelem, ahol a gyerekek (és ez által én is) lengyelt tanulnak. Rendszeresen meglátogatjuk a lengyel testvérosztályunkat, és ők is mindig örömmel jönnek hozzánk. Ezen kívül nagyon fontosak a városban élő emberek. Egy szeretetteljes közösség tagjaivá lettünk, mindig van hova fordulnunk, és soha nem érezzük azt, hogy egyedül lennénk.
Persze az értelmes munka és jó közösség mellett számos más előnye is van a külföldön eltöltött egy évnek. Kirándulások révén megismerjük az országot és a kultúrát, a szemináriumok alakalmával barátságot köthetünk az ország más területein dolgozó európai önkéntesekkel, és persze az sem hátrány, hogy az itt töltött év alatt nulla nyelvtudásból is lehet felsőfokú. Számomra felszabadító és megerősítő érzés az, hogy annak ellenére, hogy egy (kezdetben) idegen országban kell egy idegen nyelvvel boldogulnom idegen emberek között, mégis megállom a helyem. Úgy érzem, életem eddigi egyik legjobb döntése az volt, hogy önkéntesnek jelentkeztem Görlitzbe. Tudom, hogy nem csak az itt töltött idő különleges és építő, hanem az életem későbbi részét is meghatározzák az itt töltött hónapok. 
Ha 2012 szeptemberétől Te is szeretnél Görlitzben önkénteskedni, vagy csak egyszerűen kérdéseid vannak, írj az alábbi e-mail címek egyikére:
magyarcsaba@kie.hu
eevi.karl@gmail.com
K. É. ügyes hídépítő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése