Élménybeszámoló: Keresztény nyári tábor az USA-ban

Egyik barátom immáron második alkalommal tölti a nyarát Rockmontban, sokak szerint az egyik legjobb keresztény fiútáborban. A "továbbra" kattintva Tamás érdekes tapasztalatairól olvashattok és talán ötletet is meríthettek a nyári ifis táborokhoz.

A tábor for-profit, de sokat adományoznak, sőt mikrohiteleket is nyújtanak fejlődő országokba. Az ACA (American Camp Association) egy vezető egyénisége, Michael Brandwein, aki gyerekpszichológiai szakértő is gyakorlati értelemben meg lett hívva, hogy egy előadást tartson nekünk. Nem attól különleges hely, hogy szép a táj, hogy sok különböző szórakozási lehetőség van, vagy hogy nagyon jókat eszünk, hanem hogy együtt élünk és együtt dolgozunk és szórakozunk, pihenünk és mert egy erős, összetartó közösséget alkotunk, ahol egymást erősítjük és ezen van minden hangsúly. Ha gyülekezetként tekintünk a táborra, akkor mindenekelőtt elhisszük, hogy mindannyian áldottak vagyunk és Isten mindannyiunkat szeret és életünket kézben tartja. Akár kicsi még a hitünk és sokat kételkedünk, és azt gondoljuk, hogy nincs Isten, és kicsi a bizalmunk, akár nagy a hitünk. A szórakozás egyébként olyan dolgokat jelent, mint rafting, vizisí, falmászás, kajak-kenu, paddleboard, kosár, foci, lacrosse, capture the flag (shirt tail tag módra), zenélés, túrázás, farmon való munka, kovácsműhely, pecázás, lövészet, lovaglás. 

Összegyűjtöttem néhány szokást, amiket az alkalmakon, dicsőítéseken csinálni szoktunk: 

• Passing the peace: megöleljük egymást, elfogadjuk és szeretjük egymást. Megbocsátunk az ellenségünknek, és befogadjuk Isten kegyelmét.
• Imakérés és hálaadás. De nem azért, hogy Istent bevonjuk abba, ami történik velünk. Ő már ott van, tud róla. Hanem hogy egymást értesítsük. És a végén megemlítjük, hogy köszönetet adunk és imádkozunk azokért a gondolatokért, amik még nem voltak készen arra, hogy elhangozzanak.
• Mindenki, aki akar beszámol arról, mi volt az elmúlt héten a mélypont és a legjobb esemény. Mindenki elmondhatja, ha valami bizonyságot látott az elmúlt héten
• Elhangzik egy történet, amihez mindannyian közösen tudunk kapcsolódni. És meghallgatjuk egy személyes történetét a prédikátornak.
• Valami szép természeti helyen kimegyünk és csendben sétálunk. Kérjük Istent, hogy csendesítse el a kapkodó gondolatainkat, mert mindannyian azt hisszük, hogy tudjuk milyen lesz a holnap de valójában fogalmunk sincs. Minden pillanat új, nem lesz több 2013. július elseje, csak egy van belőle. Minden ember számit. Mindenkit Isten oda helyez ahol lennie kell. Ezek a gondolatok segítenek megnyugtatni az elménket és utána békességet adni testvéreinknek (angolul nem hangzik ilyen természetellenesen, mindennap elhangzik: brother, sister). 
• Beszélünk Isten országáról, ami egy rejtett kincs és lehet hogy sokat kell áldozni érte (Máté 13:19 azt hiszem)
• Beszélünk arról hogy a fül nem hasonlítja magát a szemhez és ezért tud működni a szervezetünk. Ne hasonlítsuk magunkat másokhoz, eleget kényszerülünk ezt tenni a munkaerőpiaci verseny miatt.
• Beszélünk arról, hogy Isten országában vagyunk, csak mint a halak a vízben keresztül úszunk rajta és észre sem vesszük.
• Nem követelünk semmit, inkább adunk, ha valaki segítséget kér. Nem külsőnk vagy az intelligenciánk, vagy az értékeink bizonygatása, fitogtatása a cél, hanem az alázat és a kegyelem érzése, ami közös sokkal könnyebb osztozni rajta.
• Ima előtt megköszönjük Istennek a sok kedves embert, az élelmet, a fedélt a fejünk felett, a dolgokat amik fenntartják testünk melegét, a napot, a szelet,a vizet, amiből nem mind adatott meg mindenkinek. Azt hogy megnyugodhatunk affelöl, hogy egy olyan közösség vagyunk ahol csak kérni kell és segítséget kapunk. És a munka után együtt pihenhetünk. Felnézünk az égre és látjuk a holdat és megköszönjük Istennek hogy nem felejtjük el hogy milyen csodálatos a teremtés. És ezt a csodálatot mindenki érteni látszik.
• A vers amit tanulmányozunk pl. azzal kapcsolatos, hogy mindannyian éreztük magunkat elveszve, egyedül, mindannyian szalasztottunk el lehetőségeket mert nem éreztük magunkat késznek, mindannyian éreztük már, hogy senki nem ért meg minket, mindannyiunknak volt már szüksége segítségre és féltünk segítséget kérni. 
• Gyerekekkel foglalkozunk a gyerekeknek azt tanítjuk, hogy ne sértegessék egymást, figyeljenek egymásra. Attól lesznek erősebbek és jobb emberek hogy nem akarnak megbosszulni valamit (ha elvették a játékukat, megütötték őket). Hogy tisztelni tudják azt, aki beszél hozzájuk.

Kiss Bertram Tamás hídépítő

Kérdéseiteket bátran írjátok meg neki facebookon: https://www.facebook.com/bertramtamas.blik